A repülőtér úgy zümmögött, mint egy hatalmas kaptár. Az emberek rohantak, a bőröndök zörögtek a csempén, a hirdetmények folyamatosan változtak: *”Beszállás a 327-es járatra – kezdés…”* Ebben az
Sokáig és alaposan gondolkodott, hogy beleegyezzen-e. A férfi majdnem kétszer annyi idős volt nála – komoly, gazdag és gáláns. Gyönyörűen beszélt, virágot hozott, és „nyugodt életet, gondtalanságot” ígért.
Az erdő csendes volt, a lágy augusztusi napsütésben fürdött. A levegőben száraz fenyő, por és valami régi illat terjengett – mintha megállt volna az idő itt. Két barát,
Kora reggel volt Montenegró partjainál. A tenger nyugodt volt, az ég tiszta, a nap éppen a horizont fölé emelkedett. Három halász – Miloš, Arsen és Luka – indult
A jelenet, ami ma reggel az ajtóm előtt tárult elém, lenyűgöző volt – mint egy apró természeti látványosság, amire nem is gyanakodtam. Első pillantásra azt hittem, hogy a
Egy kis déli faluban történt. A nyári hőség még éjszaka is kitartott, és a 62 éves Nyikolaj kiment aludni a verandára – ki a friss levegőre, a csillagok
Október elején történt. A levegőben már ősz illata terjengett – nedves levelek, rozsdás korlátok, kéményekből szálló füst. Munkából hazafelé sétáltam, egy régi ipari területen átvágva, ahol valaha egy
A nap lassan lenyugodott a hegyek mögé, aranyló rózsaszínre festette az eget. A szél fenyőillatot és hideget hozott. Egy kerekesszék gurult lassan egy keskeny hegyi ösvényen, kerekei halkan
Az éjszaka koromfekete volt. A hó lepedékben hullott, a szél úgy süvített, mintha minden élőlényt ki akarna tépni a földből. Valahol egy elhagyatott autópályán, több tucat kilométerre a
Hirtelen tavaszi eső zúdult a városra. A folyó, amely általában nyugodt és tiszta volt, most zúgó áradattá változott. A víz törmeléket, ágakat, szemetet – mindent magával hozott, amit