Szabó András Csuti számára különösen érzelmesen indult az új tanév. Fia, Medox már második osztályos lett, lánya, Nina viszont most először lépte át iskolásként az intézmény kapuját. Az édesapa számára mindkét pillanat fontos volt, Nina első napja azonban különösen mély nyomot hagyott benne.
Csuti elmondta, hogy Medox számára az iskola már ismerős terep, Ninával viszont most egy teljesen új korszak kezdődött. Meghatódva figyelte apró lányát az ünneplő ruhájában, és bevallotta, hogy még a könnyei is kicsordultak.
Az évnyitók hangulata is megérintette. Örült annak, hogy az ünnepségeken helyet kaptak a magyar hagyományok, a természethez való kötődés és a hit. Különösen szép gesztusnak tartotta az iskola udvarán történt faültetést és a felújított udvar megáldását.
Nina közben meglepően könnyen vette az első akadályokat. Édesapjával együtt választották ki a helyét az osztályteremben, a kislány pedig már az első nap végére vidáman és felszabadultan mesélt neki az élményeiről.
Csuti számára ugyanakkor az öröm mellé némi szomorúság is társul. Pontosan érzi, milyen gyorsan nőnek fel a gyerekei. Medox korábban már elengedte a kezét az iskola előtt, Nina azonban még odaszalad hozzá, az ölébe ugrik, puszit küld és szívet mutat neki. Ezek azok a pillanatok, amelyeket legszívesebben örökre megőrizne.
A testvérek egyébként nem ugyanabba az iskolába járnak. Szüleik tudatosan döntöttek így: nem a legegyszerűbb megoldást keresték, hanem olyan környezetet választottak mindkét gyermeknek, amely szerintük leginkább illik a személyiségükhöz és fejlődésükhöz.
Csuti büszkén figyeli gyermekei önállósodását, miközben egyre nehezebb szembesülnie azzal, hogy a kicsikből lassan nagyok lesznek. Vajon egy szülőnek az a nehezebb, amikor gyermeke először indul iskolába, vagy amikor már nincs szüksége arra, hogy fogják a kezét?
Ti hogyan éltétek meg ezt a pillanatot? Írjátok meg kommentben.
