Balázs Andi számára a színház jóval több egyszerű hivatásnál. A színésznő szerint a szerepei sokszor olyan érzelmek feldolgozásában is segítenek neki, amelyeket a hétköznapokban nehezen tudna kiengedni magából.
Az Utazók Maho Andreával című podcastban őszintén mesélt arról az időszakról is, amikor néhány évvel ezelőtt elveszítette az édesanyját.
– Ha valami nagyon fáj, hajlamos vagyok magamban hordozni. De van egy nagyon erős eszköz a kezemben: a színház. A szerepeimen keresztül ki tudom engedni magamból azt, amit másként talán nem tudnék – fogalmazott.
Édesanyja halálának időszakában Karinthy Ferenc Nők című darabját próbálták, amely egy idősotthonban játszódik. Andi Ibolyát alakította, aki végig a színpadon ül, Bibliával a kezében és imádkozik.
A próbák kezdetén édesanyja még élt, később azonban közben bekövetkezett a tragédia.
– Ez az előadás lett az egyik legfontosabb számomra. Egyszer csak már nemcsak Ibolya ültem ott a színpad közepén, hanem Balázs Andiként is, azzal a veszteséggel a szívemben, Bibliával a kezemben – emlékezett vissza.
A színésznő szerint minden könnycsepp segített neki abban, hogy valamennyit átadjon abból, amit belül érzett. A színház így szinte eszközzé vált a gyász feldolgozásában.
Balázs Andi azt is elmondta, hogy más szerepei is sokszor új perspektívát adnak neki. Amikor egy különösen nehéz sorsú karakter bőrébe bújik, gyakran ráébred, hogy a saját problémái kisebbnek tűnnek.
– Sokszor azt mondom magamnak: Andi, ez nem probléma. Ez egy megoldandó dolog. Oldd meg, és menj tovább – fogalmazott.
