Ramos nyomozó előrelépett.
A kápolnában olyan mély csend lett, hogy hallani lehetett, ahogy az eső a színes üvegablakokat veri.
– A vizsgálat befejezéséig senki sem hagyhatja el az épületet.
Grant idegesen felnevetett.
– Ez egy temetés. Ehhez nincs joguk…
Miriam Cole ügyvéd nyugodtan kinyitotta a dossziéját.
– De igen.
Az asztalra több dokumentumot helyezett.
Az első egy írásszakértői vélemény volt.
A legutóbbi végrendeleten szereplő aláírás nem egyezett Robert valódi aláírásával.
Grant arca egy pillanat alatt elsápadt.
– Ez tévedés.
– Nem.
A következő iratok banki átutalásokat tartalmaztak.
Jelentős összegek érkeztek rendszeresen Celeste ápolónő számlájára.
A nő a kezébe temette az arcát.
– Sajnálom…
Nem tudott tovább hallgatni.
Könnyek között vallotta be:
– Fizettek nekem.
Azt akarták, hogy emeljem meg a gyógyszerei adagját.
Utána pedig írjam alá a papírokat, amelyek szerint Robert úr saját akaratából mondott le a kezelésről.
Valaki döbbenten felszisszent a kápolnában.
A fiatalabb testvér lassan hátralépett.
A nyomozó elővette a telefonját.
– Van még valami.
Elindított egy hangfelvételt.
A kápolnát Robert gyenge hangja töltötte be.
– Claire…
Néhány másodpercnyi nehéz légzés hallatszott.
– Arra kényszerítenek, hogy aláírjam a papírokat…
Ezután a testvérek hangja következett.
– Fogd meg a kezét.
– Siess!
A felvétel hirtelen véget ért.
A kápolnában teljes csend lett.
Grant lassan lerogyott a legközelebbi padra.
Tudta.
Mindennek vége.
Néhány órával később a nyomozók hivatalosan is őrizetbe vették mindkét testvért.
A hamis végrendeletet érvénytelennek nyilvánították.
Később előkerült az eredeti is.
Abban az édesapjuk egyenlő arányban osztotta fel a vagyonát valamennyi gyermeke között.
Mellette azonban egy másik levél is feküdt.
**„Drága Claire!
Ha ezt olvasod, akkor ismét erősebbnek bizonyultál, mint valaha reméltem.
Köszönöm, hogy nem adtad fel az igazságért vívott harcot.
A legnagyobb örökség, amit rád hagyok, nem a pénz.
Hanem a családunk becsületes neve.”**
Néhány hónappal később egy újságíró megkérdezte Claire-t:
– Mi adott önnek erőt ahhoz, hogy ne adja fel?
Claire a vörös rózsára nézett, amelyet még mindig otthon őrzött.
Majd halkan ezt felelte:
– Néha egyetlen telefonhívás is elég ahhoz, hogy az ember meghallja az igazságot.
A legnehezebb mindig az, hogy legyen bátorságunk hinni benne, még akkor is, ha úgy tűnik, az egész világ ellenünk fordult.
