Peller Mariann most olyan mondatokat idézett fel a múltjából, amelyek még ma is fájnak. A Femina Klub eseményén, dr. Buda László és Szily Nóra mellett ülve beszélt arról, milyen sebeket hordoz gyerekkora óta – és hogyan próbálja ezeket feldolgozni.
A beszélgetés középpontjában az önszeretet és az önelfogadás állt, de hamar személyes irányt vett. Mariann nem kerülte ki a legnehezebb részeket sem: elmondta, hogy már hosszú ideje küzd azzal az érzéssel, hogy nem elég. Nem elég jó abban, amit csinál, nem elég jó anyaként, nőként, műsorvezetőként.
Ez az érzés nem a semmiből jött. Gyerekkorában éveken át bántották az iskolában. Olyan mondatokat kapott, amelyek mélyen beleégtek, és később is visszhangoztak benne. Az egyik ilyen kijelentés különösen megmaradt benne: azt sugallták neki, hogy senki nem szereti őt igazán, csak sajnálatból vannak mellette.
Ezek az élmények olyan nyomot hagytak, amelyet felnőttként is nehéz elengedni. Bár vannak pillanatok, amikor jól érzi magát a bőrében, sokszor még mindig a teljesítményhez köti az értékét.
A fordulópont már tinédzserkorában elkezdődött. Tizenhat évesen egy belső felismerés segített neki: akkor írt egy történetet, amelyben visszament a gyerekkori önmagához, és megpróbálta támogatni azt a kislányt, aki akkor még egyedül küzdött.
Ez lett az első lépés a gyógyulás felé. Azóta is dolgozik azon, hogy elhiggye: önmagában is elég.
A beszélgetés során dr. Buda László is megerősítette, hogy az ilyen érzések gyakran korai élményekből fakadnak. Ha egy gyermek nem kapja meg azt, amire szüksége lenne, könnyen arra a következtetésre jut, hogy nem érdemli meg a szeretetet.
Peller Mariann története nemcsak egy személyes vallomás. Egy olyan tapasztalat, amelyben sokan magukra ismerhetnek – és amely rávilágít arra, milyen mélyen hatnak a gyerekkori szavak.
