Vannak történetek, amelyek nem a színpadról szólnak, mégis mindennél erősebben hatnak. Tordy Géza lánya most olyan részleteket osztott meg édesapjáról, amelyek egészen más fényben mutatják meg a legendás színészt.
A Kossuth-díjas művész 2024 márciusában hunyt el, 85 évesen. Utolsó éveiben már visszavonult, mert memóriazavarai miatt nem akarta, hogy a közönség méltatlan helyzetben lássa. A döntés mögött csendes, mély belső küzdelem állt.
Lánya, Anna a mai napig nehezen dolgozza fel a veszteséget. Az otthonában mindenhol ott vannak édesapja fényképei, és rendszeresen mesél róla a saját gyermekeinek is.
A Farkasréti temetőbe is gyakran visszajárnak. „A sírnál mindig eszembe jut, ahogyan ő simogatta a szülei sírkövét… most én teszem ugyanazt” – mondta.
A kapcsolatuk azonban nem volt egyszerű. Gyerekkorában szülei hol együtt éltek, hol külön, így nem alakult ki közöttük klasszikus, szoros apa-lánya viszony.
„Nem volt mintaapa” – fogalmazott őszintén.
A történet azonban itt nem ér véget. Amikor nagypapa lett, valami megváltozott.
„Mintanagyapa volt” – tette hozzá. Tordy Géza türelmes volt az unokáival, rajzolt, mesélt nekik, énekelt velük. Még akkor is, amikor már súlyos betegséggel küzdött, és alig tudott mozogni, leült a földre melléjük, és órákon át velük foglalkozott.
Az utolsó találkozásuk emléke különösen fájdalmas. Egy egész napot töltöttek együtt, és Anna végül rábeszélte, hogy menjen el orvoshoz. Beleegyezett, de amikor odaértek, nem volt hajlandó kiszállni az autóból.
Két nappal később meghalt.
Bár sokszor beszélt a halálról, valójában nem készült rá. Tervei voltak, várta az unokája születésnapját, és a jövőre figyelt.
Anna ma is őrzi az emlékeit. Egy gyerekkori nyakláncot, amit tőle kapott, és a sálját, amelynek illata sokáig vele maradt. Amikor ez eltűnt, újra megvette ugyanazt a parfümöt, hogy visszahozza azt az érzést.
Ez a történet így nemcsak egy legendáról szól, hanem egy lányról, aki próbál kapaszkodót találni abban, ami megmaradt.
