Volt egy korszak, amikor szinte mindenki róla beszélt. A Csinibaba szőke Mancikája egy pillanat alatt belopta magát a nézők szívébe – és úgy tűnik, ez a hatás azóta sem múlt el.
Nagy Natália neve a mai napig összeforrt a filmmel, amely 1997-ben országos ismertséget hozott neki. A karaktere, a megjelenése és a kisugárzása egy egész generáció emlékezetébe égett.
Pedig a pályája nem ott kezdődött. Már gimnazistaként bekerült a L’art pour l’art Társulatba, ahol Galla Miklós hívására kapott lehetőséget. Innen egyenes út vezetett a Holló Színházhoz, ahol tovább csiszolta a tehetségét.
Akkoriban nem riadt vissza a merész szerepektől sem. A színpadon és a vásznon is bátran vállalta önmagát, és ez a hozzáállás hamar meg is hozta a sikert.
Az évek azonban új irányt hoztak az életébe. Bár a szépsége ma is feltűnő, a fókusz már rég nem a színészeten van.
A 2000-es évek elején az anyaság lett a legfontosabb számára. 2004-ben megszületett a lánya, Hanna, ami teljesen új fejezetet nyitott az életében.
Ezzel együtt a kreativitás sem tűnt el. Egy ideig énekesnőként is kipróbálta magát, majd egy másik területen talált rá önmagára.
Írni kezdett.
Azok a karakterek, amelyeket korábban megformált, újra és újra megszólaltak benne. Ezekből az ötletekből születtek meg a meséi, amelyeket éveken át gyűjtött és formált.
2006-ban végül újra elővette a jegyzeteit, és megszülettek első könyvei. A Nap születésnapja, a Lufimese és A szénanáthás ló mind az ő sajátos, abszurd humorát viszik tovább.
Ma már inkább írónak tartja magát, mint színésznőnek. Közel húsz éve ezen az úton jár, és úgy tűnik, megtalálta benne a helyét.
Rendszeresen találkozik az olvasóival könyvesboltokban és rendezvényeken. Az egyik legnagyobb öröm számára, amikor fiatal felnőttek mesélik el, hogy az ő történetein nőttek fel.
És bár sok minden megváltozott körülötte, egy dolog nem: a kisugárzása.
55 évesen is pontosan ugyanaz az erő és természetesség sugárzik belőle, ami egykor Mancikát is felejthetetlenné tette.
