Hosszú hetek csendje után először vállalt televíziós szereplést Szigligeti Ivett, mióta tragikus körülmények között elveszítette párját és gyermekei édesapját, Dudás Mikit. A fiatal édesanya most őszintén mesélt arról, hogyan próbálják feldolgozni a felfoghatatlan veszteséget.
Az egykori kajakos január 5-én hunyt el. A tragédia körülményei máig nem tisztázottak teljesen, a nyomozás egyelőre nem adott egyértelmű választ arra, mi történt azon a napon.
A család életét azóta teljesen átformálta a gyász. Ivett arról beszélt, hogy sokszor még most is úgy érzi, mintha párja valahol ott lenne vele, és gyakran „beszélget” vele, hogy erőt merítsen a mindennapokhoz.
A végzetes nap emléke azonban máig kísérti. A tragédia reggelén hiába próbálta telefonon elérni Mikit, nem kapott választ. A rossz érzés egyre erősödött benne, ezért végül egy barátnőjével együtt indult haza.
Amikor azonban az otthonukhoz értek, Ivett nem tudta kinyitni az ajtót. A helyzet egyre nyugtalanítóbbá vált.
– Nem értettem, mi történik. Ott álltam az ajtó előtt, és csak azt hallottam, hogy a kutya nyüszít bent. Miki hangját viszont nem hallottam – idézte fel.
Végül segítséget kértek, és a kiérkező szakemberek törték fel az ajtót. Az a pillanat, amikor kiderült az igazság, örökre beleégett Ivett emlékezetébe.
Elmondása szerint két órán át állt az ajtó előtt, és egyszerűen képtelen volt belépni a lakásba. Végül nem látta párja holttestét sem, és úgy érzi, talán így volt a legjobb.
A tragédia után három hétig nem tudta rávenni magát arra, hogy visszamenjen közös otthonukba.
A legnehezebb azonban az volt, hogy a gyerekeknek is fel kellett dolgozniuk édesapjuk elvesztését. Ivett elmondta, hogy gyermekeik pszichológus segítségével próbálnak megbirkózni a fájdalommal.
Hamarosan hétéves lányuk inkább magába zárkózik, és nem szeret beszélni a történtekről. A hároméves kisfiuk viszont gyakran emlegeti az édesapját.
– Naivan azt gondoltam, hogy a kisebbiknek lesz könnyebb. De egyáltalán nem így van. Neki volt a legnehezebb elmagyarázni, mit jelent az, hogy apa már nincs. Minden nap kereste őt – mesélte.
A kisfiú számára az esti altatás is különleges pillanattá vált.
– Mindig úgy búcsúzunk el, hogy integetünk apának fölfelé. Azt mondja, nagyon szereti, adunk egy puszit, és jó éjszakát kívánunk – tette hozzá Ivett.
A család számára a veszteség feldolgozása még hosszú folyamat lesz, de Szigligeti Ivett igyekszik minden erejével tartani magát a gyerekei miatt.