Lovász László ma már egészen más terepen mozog, mint néhány éve. A hajnali rádiózást maga mögött hagyta, és a humort választotta újra fő csapásiránynak. Azt mondja, a váltás felszabadító volt – de közben egy fontos kapcsolat végleg lezárult.
Több mint öt éven át volt a Retró Rádió reggeli műsorának arca. Amikor érkezett a felkérés, nem sokat gondolkodott: ha az ország legismertebb rádiósa hív, arra nehéz nemet mondani. A lendület vitte magával. Később viszont elkezdett kételkedni abban, hogy valóban passzol-e a közege.
Ami viszont egyértelmű: a Bochkor Gáborral való kapcsolata nem mélyült el. A közös munka nem lett barátság, és amióta távozott, egyetlen beszélgetés sem volt köztük. „Nem lettünk barátok” – fogalmazott. Azt mondja, nem tudja, hol csúszott félre, de mindig magában keresi a hibát.
A reggeli rádiózás tempója fizikailag is megviselte. Hajnali négykor kelt, ötkor már úton volt, hattól tízig élő adás, majd előkészületek a következő napra. Dél körül ért haza, a délután pedig gyakran kimerülten telt. A legnehezebb a napi harminc–ötven bulvárhír feldolgozása volt. Estére teljesen lemerítette.
Egy tízes skálán, ahol az egyes az önazonosság, a tízes a szerepjáték, saját bevallása szerint inkább az utóbbi felé billent. Többször érezte magát szerepben, mint valódi önmagaként.
Most a Dumaszínház kreatív igazgatójaként dolgozik. Azt mondja, itt nem egyedül kell bizonyítania. Dramaturgokkal, alkotótársakkal közösen csiszolják a szövegeket, a poénok sokszor a tizedik vagy huszadik előadásra érnek be igazán. A közeg inspirálja, és nem érzi, hogy visszavágyna a hajnali műsorsávba.
A rádiózástól most távol maradna, a podcast viszont érdekli. Szereti a beszélgetős műfajt, de inkább hangként fogyasztja, nem képernyőn keresztül. A közösségi média nyomását is megtapasztalta, amikor egy nőnapi kampányt a negatív reakciók miatt végül visszavontak. Ma már úgy látja, talán túl gyorsan engedtek az online felháborodásnak.
Lovász most nyugodtabb. Több az ötlet, több az alkotás, kevesebb a hajnal. A rádiós évek tapasztalatát nem tagadja, de visszatérni nem akar.
