Csütörtök délután sűrű csend telepedett a Farkasréti temető ravatalozójára. Ide érkeztek mindazok, akik végső búcsút akartak venni Voith Ágitól, aki január 28-án, 81 évesen hunyt el. A Jászai Mari-díjas színésznő hosszabb ideje küzdött egészségi problémákkal, decemberben pedig egy tüdőgyulladás miatt kórházba is került. Mégis reménykedett. Tervezett. Dolgozni akart.
Éppen ezért érte hidegzuhanyként a közvéleményt a hír, hogy január végén örökre lehunyta a szemét. A József Attila Színház örökös tagját február 19-én, 14:30-kor helyezték végső nyugalomra. A szertartás előtt már jóval korábban gyülekeztek a gyászolók. A rossz idő sem tartotta vissza azokat, akik számára nemcsak egy kivételes művész, hanem egy korszak távozott.
A búcsúztatón a hazai színházi élet számos ismert alakja megjelent. Ott volt Bodrogi Gyula, Nemcsák Károly, Hernádi Judit, Oroszlán Szonja, Straub Dezső, Rudolf Péter, Stohl András, Koltai Róbert párjával, Gaál Ildikó, valamint Fehér Anna is. A jelenlétük többet mondott minden szónál: tisztelet, közös múlt, emlékek.
„Hol volt eddig Voith Ági? – kérdezte a kritizmus 2022-ben. Hát, ő utolsó leheletéig jelen volt a színházban, és most is velünk van, és velünk lesz emlékeinkben, mozdulatainkban, dallamfoszlányainkban, egy ránk sugárzó mosolyban, és éppen abban a két pillanatban, amikor már nincs éjszaka, de az ég alján még nem bukkant fel a nap. Öntörvényű életünk reményteli, nagy titkú pillanatában, amikor még minden lehetséges. Búcsúzom Voith Ági művésznőtől a MASZK Országos Színészegyesület, azaz valamennyi színészkolléga nevében. Drága Ági, emléked megőrizzük, nyugodj békében!”
A megemlékezők között Nemcsák Károly is verssel búcsúzott kolléganőjétől, amely mélyen megérintette a jelenlévőket. A szertartást A fényes nap immár elnyugodott című dal zárta – fájdalmasan szép lezárása volt a búcsúnak.
Bodrogi Gyula számára a veszteség különösen fájó. Bár házasságuk évtizedekkel ezelőtt véget ért, hivatalosan sosem mondták ki a válást, kapcsolatuk pedig az évek során mély barátsággá alakult.
Voith Ági karizmája, humora és lehengerlő színpadi jelenléte generációk számára jelentett élményt. Most már a nézőtéren túl, az emlékekben él tovább. És azokban a csendes pillanatokban, amikor a függöny legördül.
