Az ország még mindig nem tért magához a sokkból: január 31-én elhunyt a magyar rock and roll egyik legnagyobb alakja, Fenyő Miklós. A legendás előadót február 10-én, kedden kísérték utolsó útjára, szűk körben. A család kérésére a temetés nem volt nyilvános, csak közeli barátok, pályatársak és meghívott vendégek vehettek részt a búcsúztatón.
A döntés sok rajongót felháborított, hiszen rengetegen szerettek volna személyesen elköszönni a „Csókkirálytól”. A szertartáson jelen volt DJ Dominique, polgári nevén Várkonyi Attila is, aki most részletesen beszélt arról, milyen volt a meghitt, de méltóságteljes búcsú.
Elmondása szerint számára hatalmas megtiszteltetés volt, hogy ott lehetett. Előző este kapott hívást Környei Attilától, aki közölte vele, hogy a család szeretettel várja a megemlékezésre. Úgy fogalmazott: ilyenkor egyetlen dolgunk van, tiszteletben tartani a hozzátartozók kérését.
A lemezlovas nem a figyelem miatt ment el. Tudatosan a háttérben maradt, a hátsó sorból hallgatta a beszédeket. Szerinte egy temetés nem a szereplés terepe. A sors különös fintora volt számára, hogy oda irányították, ahol Simon Tibor sírja található – annak a barátnak a nyughelye, akinek temetésén korábban szintén jelen volt. Több közeli ismerőse is ugyanabban a temetőben pihen.
A szertartás egyik legmeghatóbb pillanata Fenyő Miklós lánya, Diána beszéde volt. A DJ szerint gyönyörűen, rendkívüli erővel búcsúzott édesapjától. Különösen megérintette az a gondolat, amikor Diána arról beszélt: eleinte úgy érezte, a tömeg „elveszi” a gyászt tőlük, de ráébredt, hogy a gyász épp olyan, mint a szeretet – végtelen, és minél többen osztoznak benne, annál mélyebb.
DJ Dominique úgy látja, egy korszak zárult le. Szerinte csak most kezd igazán tudatosulni, mekkora legendát veszített az ország. Azt is elárulta: sokat beszélgetett Mikivel, és meggyőződése, hogy az énekes soha nem fogta fel teljes mélységében, milyen hatalmas szeretet veszi körül.
Úgy érzi, Fenyő Miklós látta ugyan a telt házas koncerteket és a rajongókat, de azt a hatalmas, országos megrendülést és tömeget, amely most búcsúztatta, már nem érzékelhette. És talán nem is realizálta, hogy ennyien, ilyen mélyen szeretik.
