Amikor kiderült, hogy Lovász László öt év után elköszön a Retro Rádió reggeli műsorától, sokan azonnal találgatni kezdtek. Volt, aki feszültséget, volt, aki kulisszák mögötti konfliktust sejtett a döntés mögött. Most azonban maga Lovász szólalt meg, és világossá tette: a távozás oka sokkal prózaibb, mégis nagyon is emberi.
Lovász László a Reggeliben Jakupcsek Gabriella kérdésére beszélt őszintén arról, mi vezetett oda, hogy kiszállt Bochkor Gáborék csapatából. A magyarázat az ébresztőóránál kezdődik.
Elmondta, hogy öt éve és öt hónapja minden egyes nap hajnali négykor kel. Hozzátette: 49 éves, és bár ezt sokan nem mondanák meg róla, a szervezete már egyértelműen jelzi, hogy ez a tempó hosszú távon nem tartható. A beszélgetés során szóba került Bochkor Gábor is, aki hatvanévesen is elképesztő energiával bírja a hajnali műsort, de Lovász szerint ez egyéni adottság kérdése. Abban mindenki egyetértett, hogy a korai rádiózás egy teljes életformát követel meg.
Lovász hangsúlyozta: számára a Dumaszínház nem munka, hanem az élete. Közel húsz éve része a közegnek, már 1999 óta benne van, és az évek során egyre több felelősség és háttérmunka hárult rá. A közönség ugyan csak az előadásokat látja, de a színfalak mögött rengeteg szervezés, kreatív döntés és építkezés zajlik.
A döntésében kulcsszerepet játszott egy új lehetőség: a Dumaszínházban kreatív igazgatói pozíciót kapott. Ez nemcsak szakmai kihívást jelentett számára, hanem azt is, hogy mindaz, amit igazán szeret csinálni, végre főállássá válhatott. Elmondása szerint a Dumaszínház mára brutálisan nagyra nőtt, és a kreatív irányítás alá szinte minden tartozik, ami az előadások mögött zajlik.
https://rtl.hu/reggeli/2026/02/09/lovasz-laszlo-radio-abbahagyta
Lovász nem titkolta, hogy a váltás egyik legnagyobb vonzereje az volt, hogy többé nem kell hajnali négykor kelnie. Most akkor ébred, amikor akar, ami a rádiózás utáni első héten máris öt óra negyvenötöt jelentett. Ez a szabadság, valamint az, hogy teljes figyelmét annak szentelheti, amit a legjobban szeret, végül egyértelművé tette számára a döntést.
A távozás mögött tehát nem botrány vagy viszály állt, hanem egy hosszú mérlegelés, testi határok felismerése és egy szakmai lehetőség, amelyet nem akart elszalasztani.
