Napokra teljesen magába zárkózott Bodnár Attila, miután eljutott hozzá Fenyő Miklós halálhíre. A gyász nemcsak egy barát elvesztéséről szólt: egy korszak zárult le végérvényesen. A Modern Hungária legendás „mesés négyeséből” ma már senki sincs életben rajta kívül.
„Most már egyedül maradt a mesés négyes, hiszen Plexi és Frutti, a két lány sem él már” – mondta megtörten Attila, miközben felidézte, hogyan nevezte Fenyő Miklós az együttest. A dalban is megénekelt formáció – „két lány, két fiú” – egyszerre volt játékos, sikeres és korszakos jelenség a magyar popzenében.
Attila bevallotta, napokig képtelen volt megszólalni. Először dühöt érzett, mert azt hitte, újabb internetes álhírről van szó. Korábban már megtörtént, hogy más zenészek haláláról terjedtek hamis hírek, ezért nem akarta elhinni, hogy most valóban megtörtént a legrosszabb. „A halállal nem szabad játszani” – fogalmazott keserűen, utalva azokra a kamu videókra és bejegyzésekre, amelyek még Fenyő életében is felbukkantak.
Pedig a kapcsolatuk különleges volt. Több mint három éven át dolgoztak együtt, és a Modern Hungáriát sokan a magyar Modern Talkingként emlegették. Három nagylemez és egy kislemez, arany- és platinalemezek, telt házas koncertek jelezték, hogy a közönség pontosan értette és szerette azt a stílust, amit képviseltek.
„Csodás, mesés évek voltak, még a problémákkal együtt is” – emlékezett vissza Attila. Elmondása szerint Fenyővel nemcsak szerzőtársak voltak, hanem egy ritka, sorsszerű alkotói kapcsolat résztvevői. Már 1985-ben ismerték egymást, de az igazi közös siker csak később jött el, amikor Attila azt tanácsolta Miklósnak, hogy a megváltozott zenei világban az eurodiszkó felé nyisson. Nem sokkal később kiderült: igaza lett.
1986 elején indult el a Modern Hungária sikertörténete, amelynek végét belső feszültségek hozták el. Attila szerint voltak sértődések és viták, főleg a koncertek között, de ezeket sokáig sikerült elcsendesíteni. Amikor az együttes végül megszűnt, egy hallgatólagos megállapodás született: senki nem beszél a valódi okokról. „Az utolsó életben maradó mondhatja el” – így szólt az egyezség. Attila akkor még nem gondolta, hogy végül ő marad egyedül.
Most azonban már nem a titkok, hanem az emlékek számítanak. „A dalainkkal a közönség szívében örökre együtt maradunk” – mondta, majd csendben búcsúzott azoktól, akik már „az égi színpadon” zenélnek tovább. Miki, Frutti és Plexi neve így már nemcsak a slágerekben, hanem a magyar zenei emlékezetben is együtt marad.