Hosszú ideig csak találgatások keringtek róluk, most viszont végre kimondták: Laklóth Aladár és Xantus Barbara egy pár. Nem botrány, nem hirtelen coming out, inkább egy tudatos döntés eredménye volt, hogy eddig csendben maradtak. Most azonban elérkezettnek látták az időt, hogy beszéljenek arról, mi tartja össze őket, és miért működik köztük az, ami sok kapcsolatban elcsúszik.
Mindketten régóta jelen vannak a nyilvánosságban, mégis egyetértettek abban, hogy a magánéletük nem tartozik mindenkire. Kapcsolatukat nem titkolták, egyszerűen csak meg akarták élni, nem pedig megmutatni.
Laklóth Aladár szerint ez nem elzárkózás volt, hanem önvédelem. Úgy érzi, a színpad és a kamera már így is rengeteget elvesz az emberből, a szerelemnek pedig szüksége van egy biztonságos térre. Nem akarták, hogy a kapcsolatuk kirakatba kerüljön, vagy mások véleménye formálja azt, ami kettőjük között történik.
A kívülállók számára talán éppen az a legmeglepőbb, mennyire eltérő személyiségek. Aladár határozott értékrenddel él, inkább konzervatív szemlélettel, míg Barbara szabadabb, impulzívabb, nyitottabb alkat. Ők azonban ezt nem problémának, hanem tanulási lehetőségnek látják.
A színész szerint az elfogadás a kulcs. Nem az a cél, hogy a másikat legyőzzék egy vitában, hanem hogy megértsék. Elmondása szerint náluk is vannak súrlódások, néha komolyabb összezördülések, de ezek nem rombolnak, hanem erősítenek. A vita nem végállomás, hanem kiindulópont.
Xantus Barbara hasonlóan gondolkodik. Úgy érzi, kapcsolatuk ereje abban rejlik, hogy nem söprik a problémákat a szőnyeg alá. Ha feszültség van, kimondják. Ha különböznek a vélemények, akkor beszélnek róla. Szerinte a viták után mindig közelebb kerülnek egymáshoz, mert nem elhallgatás, hanem megértés követi őket.
A színésznő bevallotta, hogy korábban sokkal makacsabb volt, nehezebben engedett. Most viszont megtanulta, milyen sokat számít, ha valóban kíváncsi a másik gondolataira. Akár közéleti, akár hétköznapi kérdésről van szó, fontos neki, mit gondol Aladár, és nem csak azért, hogy reagáljon, hanem hogy tanuljon belőle.
Laklóth Aladár szerint rengeteg kapcsolat ott siklik félre, hogy az emberek nem a megfelelő időben beszélnek. Ha valami fáj, azt azonnal ki kell mondani, nem napokkal vagy évekkel később. A felgyülemlett sérelmek szerinte mindig egy jelentéktelennek tűnő pillanatban robbannak, pedig a baj sokkal korábban kezdődött.
Ők viszont tudatosan figyelnek arra, hogy ne maradjon tüske. Ha valami zavar, az ott és akkor kerül szóba. Ez a módszer hozta meg számukra azt az egyensúlyt, amiben mindketten biztonságban érzik magukat.
Nem tökéletesek, nem akarják annak mutatni magukat. Egyszerűen csak őszinték egymással. És talán épp ez az, ami miatt most már nyugodtan felvállalják: együtt vannak, és jól működik köztük minden.
