Mikecz Estilla ma már a magyar televízió és a színház világának egyik ismerős arca, de a történet jóval korábban kezdődött. A Mi kis falunk és a Gólkirályság színésznője őszintén mesélt arról, hogy már egészen kicsi gyerekként pontosan tudta, merre vezet az útja – akkor is, amikor ezt még senki sem vette igazán komolyan.
A színésznő szerint három-négyéves lehetett, amikor először látta a Grease című filmet, és abban a pillanatban eldőlt benne minden. Nem játék volt, nem gyermeki fellángolás: színpad, éneklés, szerepek – ezt akarta. Amikor ezt kimondta otthon, az édesanyja csak mosolygott rajta. Akkor még senki nem sejtette, hogy a kislány valóban kitart majd az álma mellett.
Az út azonban nem volt sima. Estilla nyíltan beszélt arról, hogy hosszú ideig nem vették fel az egyetemre, ami komoly bizonytalanságot hozott az életébe. Sok kérdés, sok kétség, rengeteg türelem kellett hozzá, mire végre eljött az a pillanat, amikor úgy érezte: most indul el igazán az az élet, amiről gyerekként beszélt. Amikor ez megtörtént, már nem volt visszaút.
Az egyetemi évek alatt jött az első komoly televíziós lehetőség is. A Csak színház és más semmi című sorozat volt az a pont, ahol először találkozott a kamerákkal éles helyzetben. Innen indult el az a folyamat, amelyben egyre több rendező, egyre több produkció találta meg. Ahogy fogalmazott: akkor hívnak, ha látnak, és ha működik a közös munka, abból hosszabb távú együttműködés is lehet.
Az elmúlt években a közönség számára leginkább A Mi kis falunk és a Gólkirályság tette igazán ismertté. Előbbit egyenesen egy hosszú nyári táborhoz hasonlítja: évek óta együtt dolgozó csapat, szeretetteljes légkör, sok nevetés. A Gólkirályság forgatása más jellegű volt, intenzívebb tempóval, folyamatos készenléttel, de legalább ennyi élményt adott. A harmadik évadban más színészekkel került közelebb, új dinamikák születtek, amit kifejezetten inspirálónak élt meg.
Estilla szerint a sorozat sikerének egyik titka az, hogy a karakterek nagyon emberiek, könnyű bennük magunkra ismerni. A forgatások fárasztóak voltak, de a közös munka, a csapat és az együtt megélt pillanatok mindenért kárpótolták.
A színészet mellett azonban egyre fontosabb szerepet kap az életében a belső egyensúly is. Már évek óta részt vesz női körökben, ahol a kapcsolódás, az önismeret és az egymás felé fordulás kerül a középpontba. Elmondása szerint ezek az alkalmak nemcsak gyógyítóak, hanem elképesztően megerősítőek is. A hangoskönyve megjelenése kapcsán ő maga is szervezett ilyen találkozót, ahol teljesen ismeretlen nők tudtak megnyílni egymás előtt.
Amikor éppen nem forgat vagy próbál, a legegyszerűbb dolgok töltik fel: kutyasétáltatás, meditáció, barátnők, család. Úgy érzi, ezek a csendes, hétköznapi pillanatok adják meg azt a stabil alapot, amelyre a színészi munka is biztonsággal épülhet.
Ma már mosolyogva gondol vissza arra a kislányra, akinek az álmát sokan csak legyintéssel fogadták. Ő viszont tudta, mit akar – és nem engedte el.