Szerdán délelőtt egyetlen mondat elég volt ahhoz, hogy az egész ország összeszorult szívvel álljon meg egy pillanatra. Meghalt Voith Ági. A Jászai Mari-díjas színésznő, rendező, a József Attila Színház örökös tagja március 17-én ünnepelte volna 82. születésnapját, erre azonban már nem kerülhetett sor. A lesújtó hírt férje, Bodrogi Gyula juttatta el a nyilvánossághoz egy barátján keresztül.
Voith Ági és Bodrogi Gyula 1972-ben kötött házasságot, fiuk, Bodrogi Ádám egy évvel később született. Bár kapcsolatuk hat év után megszakadt, hivatalosan soha nem váltak el, és a kötelék köztük az évtizedek során is megmaradt. Külön éltek, mégis családként működtek tovább, közös ünnepekkel, egymás iránti tisztelettel és mély érzelmi kapcsolattal.
A tragikus hírt Bóta Gábor színházi kritikus osztotta meg, miután Bodrogi Gyula felhívta. Szavai egyszerre voltak megrendítőek és végérvényesek: Voith Ági végleg elaludt, a gyilkos kór győzött felette.
Bár a nyilvánosság előtt betegségéről alig esett szó, a család már tudhatta, hogy nagy a baj. Decemberben Voith Ági kórházba került, akkor tüdőgyulladás miatt kezelték. Akkor még derűsen, a rá jellemző humorral beszélt az állapotáról, és azt mondta, karácsonyra már otthon lehet, fiánál ünnepel majd a családdal. Így is történt: az ünnepeket szerettei körében tölthette.
A színésznő mindig óvta a magánéletét, különösen akkor, amikor gyengeségről vagy fájdalomról lett volna szó. Az utóbbi években egyre ritkábban vállalt szerepléseket, inkább a nyugalmat választotta. Párjával, Döme Zsolt zeneszerzővel és kutyájukkal a Budapesthez közeli Nagykovácsiban élt, erdőszéli házukban. Beszélt arról is, hogy végre szeretné megírni az élettörténetét, mert úgy érzi, most van ideje megállni és visszanézni.
Arról azonban, hogy valójában milyen súlyos betegséggel küzdött, senki sem beszélt nyíltan. A halálhírben elhangzott kifejezés, miszerint „gyilkos kór” győzte le, sokak szerint daganatos betegségre utal, ám a család korábban is kérte: ne a betegségére, hanem arra emlékezzen mindenki, amit Voith Ági adott a színháznak és a közönségnek.
Bóta Gábor szavai pontosan ezt tükrözik. Felidézte közös fellépéseiket Bodrogi Gyulával, a régi előadásokat, a nevetéseket és a csendeket is, amelyek ugyanúgy hozzátartoztak Voith Ági színpadi jelenlétéhez. Vagány, belevaló, szerethető nőként és kiváló színészként emlékezett rá, akinek a humora és ereje az utolsó időkig megmaradt.
Voith Ági halála nemcsak egy nagy művész elvesztése, hanem egy korszak lezárása is. Olyan emberé, aki a színfalak mögött csendben küzdött, miközben kifelé derűt és életigenlést sugárzott egészen az utolsó pillanatig.
