Döbbenetes vallomást tett Nemcsók János: a zenész ma már tudja, hogy élete egyik legnagyobb hibája volt az a döntés, amit azon az estén meghozott. A közönség semmit sem vett észre abból, hogy a színpadon állva már szívinfarktus zajlott le a szervezetében – ő pedig végigcsinálta a koncertet, amíg csak bírta.
A Manhattan egykori tagja, aki később a Piramis frontembereként is színpadra állt, hosszú idő után beszélt először részletesen arról az estéről, amikor hajszálon múlt az élete. Elmondása szerint addig soha nem volt komolyabb betegsége, nem dohányzott, nem ivott, tudatosan élt, ezért fel sem merült benne, hogy a rosszullét mögött életveszélyes probléma állhat.
A koncert elején még csak furcsa jeleket érzett. Már a harmadik-negyedik dalnál olyan szomjúság tört rá, amilyet korábban soha. Kapkodta a levegőt, egyszerre volt melege és hidege, de betudta az egészet a hőségnek és a fáradtságnak. Lesétált a színpadról, panaszkodott a technikusoknak, ám kiderült, hogy a klíma rendben működik.
Az igazi töréspont az egyik legismertebb daluknál jött el. A hetedik számnál olyan brutális rosszullét lett úrrá rajta, amit addig elképzelni sem tudott. Még ekkor sem gondolt infarktusra. Egyetlen dolog járt a fejében: nem hagyhatja cserben a közönséget és a zenésztársait.
Végül azonban már nem tudta folytatni. A koncert félbeszakadt, mentőt hívtak hozzá, és a színpadról egyenesen a Honvédkórházba vitték. Ott derült ki, hogy szívinfarktusa volt, és bizonyos területek már károsodtak is. Az orvosok akkor keményen fogalmaztak, de a zenész végül felépült.
Ma már józanul beszél az esetről. Tudja, hogy csodával határos módon úszta meg, és bár futni hegynek felfelé már nem tudna, a mindennapjait teljes életként éli. Egy dolgot azonban soha nem felejt el: azt az estét, amikor a taps közepette valójában az életéért küzdött.
