Hosszú, fájdalmas és reményekkel teli út végére érkezett Sodró Eliza és párja, Rusznák András. A színésznő nyílt, őszinte és megrendítő vallomásban osztotta meg, hogy első gyermekét hordja a szíve alatt, miután négy éven át próbálkoztak sikertelenül.
Eliza nemcsak az örömhírt jelentette be, hanem azt a lelki hullámvasutat is, amelyet végigjárt. Elárulta, hogy évekig minden új bemutatón jelezte: nem tudja biztosra ígérni az egész évadot, mert babát szeretnének. A hónapok teltek, az előadások jöttek egymás után, a két csík viszont nem jelent meg.
Mindeközben mindent megtett, amit csak lehetett. Leszokott a dohányzásról, alkoholt nem ivott, vitaminokat szedett, egészségesen étkezett, sportolt, eleget aludt, imádkozott, és még a munkáiból is visszavett. Az orvosi vizsgálatok eleinte nem mutattak ki problémát, ezért felmerült a meddőségi kivizsgálás lehetősége is.
Ebben az időszakban mondtak igent egy különösen nehéz színházi feladatra: egy olyan darabra, amelyben egy pár elveszíti a gyermekét. A környezetük aggódott, de Eliza érezte, hogy dolga van ezzel a történettel. Elmondása szerint minden egyes előadáson nemcsak a szerep fájdalmát élte meg, hanem a saját veszteségét is. Azt a gondolatot, hogy talán soha nem lehet anya.
A fordulat lassan érkezett. Körülbelül a huszadik előadás után érezte először, hogy a fájdalom nem uralja teljesen. Megjelent a remény, hogy az ő története másképp is alakulhat. Egy új találkozás pedig mindent megváltoztatott: egy szakember irányította őket tovább, ahol végül fény derült a problémára.
Kiderült, hogy Elizának krónikus méhgyulladása van, amit antibiotikumos kezeléssel sikerült megszüntetni. Amikor az orvos zöld utat adott a próbálkozásnak, az első alkalommal megfogant a kisbabájuk.
A színésznő története nemcsak egy boldog bejelentés, hanem egy bátor vallomás a türelemről, a gyászról és arról, hogy néha a legnehezebb időszak vezet el a legnagyobb örömhöz.
