Kevesen tudják, milyen kemény indulás előzte meg Korda György legendás karrierjét. A színpadig vezető út nemcsak nélkülözéssel, hanem egy megrázó családi jelenettel is járt: az énekest már felnőtt férfiként pofozta fel az édesapja, aki sokáig hallani sem akart fia művészi álmairól.
A történet a Csináljuk a fesztivált! egyik adásában került elő, ahol kiderült: Korda József egyáltalán nem lelkesedett azért, hogy a fia az éneklés és a színpad világa felé induljon. Úgy gondolta, ez nem komoly, nem biztos megélhetést jelentő út, és ezt nem is titkolta. 
Az egyik legdrámaibb pillanat akkor történt, amikor Korda György már önálló életet élt. A Margitszigeti Casinóban dolgozott felszolgálóként, abban bízva, hogy legalább a közelében lehet annak a világnak, ahová igazán tartozni szeretett volna. Egy napon tíz korsó sörrel a kezében indult kifelé, amikor váratlanul szembe találta magát az apjával.
Az idilli jelenetnek nyoma sem volt. Az apa odalépett, és egy hatalmas pofon csattant fia arcán. A gesztus mögött nem indulatkitörés volt, hanem elutasítás: az édesapa ezzel akarta tudatni, hogy szerinte ez az út nem méltó hozzá, nem elég komoly egy férfinak.
A pofon után sem adta fel. Korda György dolgozott sodronykötélgyárban, volt udvartakarító is, miközben a fejében továbbra is az éneklés járt. Az elszántságát végül a szülei sem hagyták figyelmen kívül. Látva, hogy nem lehet eltántorítani, beíratták a neves énektanárhoz, Vécsey Ernőhöz.
Az igazi fordulópont 1958-ban jött el, egy tehetségkutatóval. Ekkorra az édesapa álláspontja is megváltozott. Már nem akadályozta, hanem segítette a fiát: autóval vitte a fellépésekre, és egyre inkább büszkén figyelte az eredményeit.
A támogatás később sem maradt el. Amikor Korda György a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezett, éppen az apja volt az, aki felvetette: az eredeti Klein vezetéknév talán nem segíti majd a pályán. Ő javasolta a Korda nevet, tisztelegve a világhírű Korda fivérek előtt, akik ugyanarról a vidékről származtak, mint a család.
Az énekes később megható szavakkal emlékezett vissza az édesapjára. Elmondta, hogy amikor „Korda úrként” szólítják, mindig az apja jut eszébe. Szerinte az igazi úr az volt, aki adott szavát soha nem szegte meg, és akinek egy kézfogása többet ért bármilyen szerződésnél.
Korda József 1983-ban hunyt el, de még megélhette fia sikereit, és azt is láthatta, hogy megtalálja élete párját, Balázs Klárit. A történet így lett teljes: a pofonnal indult út végül elismerésbe és büszkeségbe fordult.
