Oláh Gergő nyíltan és higgadtan reagált arra a politikai viharra, amely Lázár János félreérthető mondatai után robbant ki. Az énekes szerint a hibák beismerése és a megbocsátás képessége ma talán fontosabb, mint valaha – még akkor is, ha az elhangzott szavak sokakat fájdalmasan érintettek.
A történet néhány nappal ezelőtt kezdődött, amikor Lázár János egy nyilvános fórumon olyan kijelentéseket tett, amelyeket sokan sértőnek és bántónak éreztek a cigányságra nézve. A reakciók gyorsak és hevesek voltak, ezért a miniszter a kaposvári rendezvényen nyilvánosan bocsánatot kért. Elismerte, hogy rosszul fogalmazott, és sajnálatát fejezte ki azok felé, akiket a mondatai megbántottak.
Oláh Gergő nem hallgatott. Hosszú, személyes hangvételű közösségi bejegyzésben fejtette ki, hogyan élte meg az ügyet. Már a bevezetőben kérte a kommentelőket, hogy csak átgondolt, kulturált módon szóljanak hozzá, és ne támadják sem őt, sem a családját.
Az énekes világossá tette: nem esett jól neki sem a „szaros mosdós” megfogalmazás, sem az, hogy a „tartalék” szó került elő. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ő a mögöttes szándékot értette, és a bocsánatkérést elfogadta. Szerinte mindenki hibázhat, akár többször is, de ha valaki belátja, megbánja és képes bocsánatot kérni, akkor tudni kell megbocsátani.
Gergő saját életútját sem hallgatta el. Felidézte, hogy fiatalon segédmunkásként dolgozott az építőiparban, volt fémhulladék-gyűjtő, napszámos, majd közmunkás is. Lapátolta az iszapot, takarította az utcákat, és közben ritkán zenélésből próbált egy kis pénzt keresni. A feleségével és első gyermekeikkel mélyszegénységből indultak, mert akkoriban nem volt végzettsége, szakmája, amire biztos jövőt lehetett volna építeni.
Őszintén kimondta: ezeknek a munkáknak akkor is örült, mert tisztességesen tudott pénzt keresni a családjáért. Azt is hozzátette, hogy abban az időben a mosdótakarítást sem tartotta volna szégyennek, ha az jelentette volna a megélhetést. A fordulópont akkor jött el, amikor felismerte, hogy tanulnia és fejlődnie kell. Szakmát szerzett, önmagát építette, könyveket olvasott, és zeneileg is tudatosan haladt előre.
Ennek az útnak lett a következménye, hogy végül az X-Faktor színpadán találta magát, és egy ország ismerte meg a nevét. Saját példáján keresztül beszélt arról is, hogy sokan megrekednek egy bizonyos szinten, mert nincs bennük akarat vagy erő a változtatáshoz. Szerinte számukra minden tisztességes munka lehetőség, és ettől még ugyanolyan értékes tagjai a társadalomnak.
Oláh Gergő hangsúlyozta: büszke a származására, hálás azért, hogy cigány, és hisz abban, hogy a cigányság hatalmas értéket adott Magyarországnak és a világnak. Üzenete nemcsak egy politikai reakció volt, hanem egy személyes vallomás is arról, hogy a fejlődés, a felelősségvállalás és a megbocsátás együtt formálhat valódi változást.
