„Egyszerre szomorú, abszurd, röhejes és rejtélyes” – nagy fordulat a Presser Gáborhoz került legendás aranylemez ügyében

Több mint ötven év után végre Presser Gábor kezébe került a Locomotiv GT egyik leglegendásabb relikviája: a Bummm! című album aranylemeze. A történet azonban korántsem egyszerű sikersztori – inkább hű lenyomata annak, hogyan működött a kelet-európai rockvilág az elmúlt évtizedekben.

A Bummm! 1973-ban jelent meg, óriási közönségsikert aratott, több mint százezer példányban fogyott el, így jogosulttá vált az aranylemezre. Két évvel később azonban a hatalom betiltotta az albumot, visszavonták a boltokból, és a zenekar tagjai – köztük Presser – soha nem vehették át az elismerést. Sőt, hosszú időn keresztül arról sem tudtak, hogy az aranylemez egyáltalán elkészült.

                                                                Most, több mint fél évszázaddal később derült ki, hogy a relikvia mindvégig a Hungaroton egykori épületében lógott a falon, mígnem egy futár végül Presser Gáborhoz vitte. A zeneszerző a Facebook-oldalán osztotta meg a pillanat részleteit: kis hóesésben, otthoni „dalmunkásruhában” vette át a csomagot – az örömöt azonban azonnal átszőtte a hiány érzése.

Mint írta, ezt az aranylemezt igazán 1974-ben, négyesben lett volna jó átvenni Barta Tamás, Laux József és Somló Tamás társaságában. Erre akkor sem, és most már soha nem nyílhatott lehetőség.

A kicsomagolás újabb meglepetéseket hozott. A címkén a zenekar neve „LOKOMOTÍV GT” formában szerepel, „K”-val, ami önmagában is furcsa. Ennél azonban sokkal beszédesebb, hogy az aranylemez nem 1973–74-ben, hanem 1985-ben készült. Soha nem adták át, később pedig – feltehetően helyhiány miatt – egyszerűen felakasztották a Hanglemezgyár egyik folyosóján, ahol nagyjából negyven évig lógott.

A pontatlanságok sora itt sem ért véget: a lemezen nem az eredeti Bummm!-felállás tagjai szerepelnek, hanem egy későbbi LGT-összeállítás nevei, sőt még a zenei rendező és a hangmérnök is felkerült rá, mintha csak a borítóról másolták volna át az adatokat. Presser szerint ez is azt mutatja, hogy a készítés idején már alig maradt olyan szakember, aki pontosan ismerte volna az album történetét.

A zeneszerző mégsem csalódott. Úgy fogalmazott: ez egy hibás aranylemez, tele szakmai tévedésekkel, mégis rendkívül értékes. Nemcsak relikvia, hanem kordokumentum is, amely sokat elmond arról, hogyan bántak a zenészekkel és az alkotásaikkal. Találó hasonlattal élve az LGT „Kék Mauritius-a”: hivatalos, hiteles, rendkívül ritka – és éppen a hibái miatt felbecsülhetetlen.