Másfél hónappal Kálloy-Molnár Péter halála után özvegye, Lestár Ágnes olyan részleteket osztott meg a búcsúról, amelyek mélyen megérintették azokat, akik hallották a szavait. A december 1-jén elhunyt színész utolsó napja örökre beleégett az emlékezetébe.
Ágnes arról beszélt, hogy a gyász azóta is a mindennapjaik része. Ő és a gyerekek minden este elköszönnek Pétertől, jó éjszakát kívánnak neki, mintha még mindig ott lenne velük. Nem elengedésről van szó, inkább egy csendes, állandó kapcsolatról.
Felidézte, hogy férjénél tavaly tavasszal hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak, ennek ellenére egészen az utolsó időszakig a jövőt tervezték. Nem adták fel a reményt, hónapokon át hittek abban, hogy történhet egy fordulat, hogy egyszer csak valaki kimondja: Péter meggyógyult.
Az özvegy őszintén beszélt arról is, milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerül az ember, amikor szembesül a végességgel. A napok teltek, a holnapok jöttek és mentek, miközben ott lebegett a kimondhatatlan tény. Nem lehetett feladni, még akkor sem, amikor minden fájt.
A legmegrázóbb pillanat azonban Péter utolsó napjához kötődik. Ágnes elmondása szerint azon a reggelen még nem akarták elhinni, hogy elérkezett a búcsú ideje. Lányával bement a kórházba, a fiuk közben iskolában volt. Az orvosok jelezték, hogy ideje elbúcsúzni.
Ágnes szerint a kórházi elköszönés egészen más, mint bármilyen más búcsú. Ott nem lehet azt mondani, hogy vigyázz magadra. Csak azt, hogy ha menned kell, menj nyugodtan. És Péter ment. De nem azonnal.
Mint kiderült, megvárta a fiát, Pistit, hogy hazaérjen az iskolából. Csak miután a család újra együtt volt, akkor engedte el az életet.
Az interjú végén Ágnes hangsúlyozta: Péter valójában nem tűnt el. Számtalan művészeti munkát hagyott maga után, közös terveket, elkezdett projekteket. Úgy érzi, az itt maradtak felelőssége, hogy ezeket befejezzék.
Ennek jegyében március 14-én Kálloy-Molnár Péter-napot tartanak a Riz Levente Sport- és Rendezvényközpontban. Az esemény nem a fájdalomról, hanem a nevetésről, az életörömről és arról az energiáról szól majd, amit Péter maga mögött hagyott.
