Egy átlagos péntek estén történt, amikor az autópálya a lehajtótól szinte egészen a városig zsúfolásig tele volt autókkal. Az emberek idegesek voltak, rádiót hallgattak, üzengettek, és arról álmodoztak, hogy hazaérnek. Senki sem gondolta volna, hogy több száz ember szeme láttára történik valami, amiről később az egész ország beszélni fog.
Először az utasok mozgást vettek észre az erdőben – furcsa, mintha sötét árnyékok cikáznának a fenyők között. Aztán egy tompa, vibráló üvöltés hallatszott. És néhány másodperccel később medvék törtek ki az autópályára. Nem egy. Nem kettő. Hanem egy egész falka – legalább két tucat állat.
Szinte egyszerre törtek ki az erdőből, olyan hirtelen és erőteljesen, hogy több autó majdnem összeütközött. Az emberek sikoltoztak, fékcsikorgott, valaki beverte a fejét a szélvédőbe. Senki sem értette, mi történik. A medvék egyik autóra sem néztek – egyszerűen csak előrerohantak, mintha az autópálya nem lenne több, mint egy akadály.
Az állatok egy irányba haladtak, mintha egy láthatatlan vonalon haladnának. Nem törődtek a fényszórókkal, a kürtökkel és a kiáltásokkal.
Csak félretolták a lökhárítókat, ha azok elállták az útjukat. És ebben a pillanatban az emberek kezdték megérteni:
a medvék nem támadtak – a medvék menekültek. De mi elől?
Az arra haladó sofőrök elkezdtek kihajolni az ablakon. Az egyikük felkiáltott:
„Nézzétek az erdőt! Füst van!”
És valóban: egy furcsa, sötét füst szállt a fák fölé, nehéz, mint a nedves tűzifa, de fémes árnyalattal. Madarak repültek ki a bozótból csapatokban. Kis állatok cikáztak a fák között. De csak a medvék mertek kimenni a nyílt autópályára.
Néhány másodperccel később az emberek hallottak valamit, ami sokakat elhallgattatott – még a gyerekeket is, akik félelmükben sírtak.
Az erdő mélyéből halk, folyamatos morajlás hallatszott, mint egy távoli lavina vagy egy hatalmas gépezet föld alatti munkája.
A feszültség mintha beborította volna az autópályát. Több tucat ember dermedt meg az autójában, nem tudván, mi történik. És akkor egy medve – egy hatalmas, a legnagyobb – hirtelen megállt az út közepén. Felemelte a fejét, hangosan beszívta a levegőt, és olyan hangosan üvöltött, hogy a rezgések minden autón végigfutottak több száz méteren belül.
Úgy tűnt, mintha figyelmeztetne valakit. Vagy megpróbálna valamit lekiáltani. Az emberek hirtelen fényt vettek észre. Az erdőben. Ahol egy másodperccel ezelőtt még csak sötét fatörzsek voltak. De ezek nem utcai lámpák voltak. Nem autók. Nem tűzoltóautók. A fény narancsvörös volt, lüktetett, mintha valami forró áramlana a fák között. És a füst egyre sűrűbb, sűrűbb, feketébb lett.
Valaki felkiáltott:
„Ez nem tűz! A föld ég!”
És nem járt messze az igazságtól.
Valami valóban történt az erdő mélyén: a föld megrepedt, vörös fény csapott ki a repedésekből, és a talaj mintha olvadt fémként folyt volna lefelé. Egy földalatti hasadék volt, amelyet egy erős rengés nyitott meg, amit az autóikban ülők nem éreztek. A medvék a vörösen izzó repedésekből menekültek, a feldühödött földből, ami közvetlenül az erdő alatt nyílt meg.
Oda futottak, ahol nem volt tűz. Ahová az emberek továbbhajtottak volna… ha az állatok nem állták volna el az utat. Amikor az utolsó medve átkelt az autópályán és eltűnt a sötétségben, az erdő talaja ismét megremegett. Az autópálya is kissé megremegett – az autók szinte észrevehetetlenül ugráltak. Az emberek döbbenten álltak, és a sötétedő erdőt nézték, ahol nemrég tüzes repedések világítottak át.
És csak akkor értette meg mindenki: ha az utat nem állták volna el a medvék, több száz autó haladt volna tovább egyenesen abba az irányba – a törésvonal felé, amely szó szerint perceken belül átterjedt volna az autópályára. A medvék nem támadtak. A medvék mentették meg őket.
Egy ősi és hatalmas ösztön biztonságba vezette az állatokat – és véletlenül megmentette az embereket a haláltól. Később, amikor a mentők a helyszínre érkeztek és látták a földalatti törésvonal utóhatásait, csupán vállat vontak:
„Ha nem lennének az állatok… a halálos áldozatok száma óriási lett volna.”
És akkor az egyik sofőr kimondott egy mondatot, amelyet később a hírekben idéztek:
„Nem azért rohantak ki az autópályára, hogy megijesszenek minket…
hanem hogy ne menjünk oda, ahová most senkinek sem szabad mennie – még a medvéknek sem.”
