Egy csendes reggelen a 64 éves Thomas gazda kiment, hogy megvizsgálja szójababföldjeit az éjszakai zápor után. A még nedves földön sétálva valami szokatlan dologra lett figyelmes: tucatnyi apró, kocsonyás golyó csillogott a nedves talajban.
Áttetszőek voltak, enyhén kékes árnyalattal, és teljesen különböztek mindentől, amit valaha is látott a terményei között.
Túl furcsa volt ahhoz, hogy megérintse, és túl érdekes ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja, ezért Thomas több közeli fotót készített, és elküldte őket egy biológusnak, akit ismert a helyi egyetemen.
A tudósok a fotók megtekintése után a helyszínre siettek.
Kevesebb mint 24 órával később egy kis kutatócsoport érkezett Thomas farmjára, hogy tanulmányozzák a furcsa gömb alakú képződményeket. Alaposabb vizsgálat után egy meglepő elmélettel álltak elő: ezek egy ritka levelibékafaj petesejtjei lehetnek, amely az utóbbi években egyre gyakoribb a régióban a párás éghajlat és a melegedő hőmérséklet miatt.
Ez a ritka faj szokatlan módon alkalmazkodhat. A tudósok azt feltételezték, hogy a nőstény béka egy átmeneti esővízgyűjtő pocsolyát választhatott petéi lerakásához – ez egy ritka, de biztonságos viselkedés, amely a faj változó környezeti viszonyokhoz való alkalmazkodására utalhat.
Ez a kis természeti csoda lenyűgözte Thomast, ezért továbbra is minden nap ellátogatott a helyszínre. Néhány nappal később apró kétéltűeket látott kikelni a kocsonyás golyókból. Hogy segítsen nekik a növekedésben és a túlélésben, egy kis, védett tavat épített, hogy a fiatal békák biztonságban felnőhessenek.
Ez a váratlan felfedezés emlékeztetőül szolgált arra, hogy még egy megművelt föld szívében is tartogathat igazán kellemes meglepetéseket a természet – csak meg kell állni és alaposan meg kell nézni.
