Amikor egy kutatócsoport megérkezett a távoli északi erdőbe, senki sem számított rá, hogy ilyesmit lát. Műholdfelvételeken a tárgy egy nagy, szabálytalan alakú jégképződménynek tűnt. De amint a tudósok elérték a helyszínt, világossá vált: a vastag jég alatt egy hatalmas repülőgép rejtőzött, teljesen elmerülve az ősi permafrosztban, mintha szándékosan vagy egy elképzelhetetlen katasztrófa következtében fagyott volna meg.
A repülőgép törzse túl nagynak tűnt ahhoz, hogy egy tipikus utasszállító repülőgép legyen. Alakja, arányai és szögei arra utaltak, hogy kísérleti vagy katonai modell lehetett, amelyet soha nem hoztak nyilvánosságra. A külső paneleken nem voltak azonosító jelek – sem sorozatszámok, sem országcímkék, sem nyomnyi jelölés.
A boncolás több napig tartott: a jég sűrű és többrétegű volt, mintha a tárgy már évszázadok óta, nem pedig évtizedek óta ott lett volna. Amikor azonban a tudósok végre elérték az egyik bejáratot és kinyitották, felfedeztek valamit benne, ami mindenkit megdöbbentett.
Az első dolog, ami megdöbbentette őket, a belső tér tökéletes állapota volt. Az ülések, a panelek, sőt még a korlátok is úgy néztek ki, mintha a repülőgép csak nemrég állt volna szolgálatban. Semmilyen jel nem utalt áradásra vagy öregedésre – mintha valami ismeretlen tartósító mechanizmus működne odabent.
De a fő felfedezés még várt rájuk.
Emberek ültek bent. Vagyis nagyon hasonló lények, mint az emberek. Be voltak kötve, természetes pózokban, mintha csak a leszállásra várnának. A bőrük azonban szokatlanul sima és sápadt volt, arckifejezésük pedig furcsán nyugodt. A kutatók némelyiküknél rendellenes részleteket vettek észre: egyenletes hajhossz, az egyéni vonások szinte teljes hiánya és szokatlanul sima arcvonások.
Ami a legszembetűnőbb volt, az a bomlás jeleinek hiánya volt. A belső hőmérsékletnek el kellett volna pusztítania a szöveteket, de a testek mély álom állapotában voltak.
Amikor a tudósok elérték a pilótafülkét, olyan eszközöket találtak, amelyek nemcsak épek voltak, hanem a külső fényre és mozgásra is reagáltak, annak ellenére, hogy a repülőgép teljesen le volt kapcsolva. Úgy tűnt, a fedélzeti rendszer még mindig „él”, készen áll arra, hogy bizonyos körülmények között aktiválódjon.
Több nagy, ismeretlen rendeltetésű konténer hevert a raktérben. Apró, átlátszó paneleken keresztül sziluettek látszottak – kivehetetlenek, de egyértelműen nem emberi lények. Mintha a repülőgép szállítana valamit, aminek titokban kell maradnia.
Egyetlen tudós sem tudott végleges magyarázatot adni a történtekre. Vajon egy kísérleti repülésről volt szó, amely sok évvel ezelőtt eltűnt? Egy ismeretlen technológiával felszerelt szállítóeszközről? Olyan beavatkozás nyomairól, amelyek nem illettek az emberi történelembe?
A tény továbbra is tény maradt: egy a tajga szívében megfagyott repülőgép nem kerülhetett oda véletlenül.
És ami belül volt, az túl jól megőrződött… mintha valaki vagy valami vissza akarna jönni érte.
