Teljesen átlagos nap volt a parkban. Egy padon ültem, és élveztem a gyerekek nevetését, amikor a lányom örömmel odaszaladt hozzám, és felkiáltott:
„Anya, nézd! Olyan, mint a vattacukor!”
Ösztönösen kinyújtottam a kezem – és egy másodperccel később felkiáltottam:
„Azonnal dobd el!”
Zavartan megállt. Odarohantam hozzá, kikaptam a tárgyat a kis kezéből, és remegni kezdtem. Abban a pillanatban rájöttem, mennyire komoly ez.
Amit a kezében tartott, az nem játék vagy természeti csodálat volt – hanem valami, ami másodpercek alatt veszélyessé válhat.
Még mindig nem tudok rá gondolni anélkül, hogy gombóc lenne a torkomban. Megöleltem a lányomat, könnyek patakzottak az arcomon – és csak egy gondolat járt a fejemben:
Mi lett volna, ha egy perccel később észreveszem?
Lefotóztam, és úgy döntöttem, megosztom ezt a történetet – mert talán te is találkozni fogsz valami hasonlóval egy nap. Valami látszólag ártalmatlannal. Főleg, ha egy gyerek kezébe kerül.
Mi is volt ez valójában?
Először azt hittem, csak egy vicces kis pihegolyó a fáról. De aztán azonnal rájöttem: egy úgynevezett gubacs – egy gubacsdarázs (Callirhytis seminator) által okozott kinövés. Ezek az apró rovarok elsősorban fehér tölgyfákba rakják petéiket.
A lárvák olyan anyagokat választanak ki, amelyek miatt a fa védőburkot hoz létre körülöttük – egy gubacsdarázst. Úgy néz ki, mint egy kis dió vagy egy érdes felületű golyó, és otthonul szolgál a fiatal darázsnak.
Ezeknek a rovaroknak több mint 1900 faja létezik, és minden változat egyedi alakú gubacsokat hoz létre – a természet igazi remekműveit. És igen, nem mérgezőek. Meg lehet őket érinteni anélkül, hogy bármilyen károsodás érné. De a lényeg a következő: a gyerekek gyakran mindent a szájukba vesznek. És néhányan reagálhatnak a növényi nedvekre vagy a rovarok váladékára. Egy kisgyerek számára ez valódi kockázatot jelent.
Nem akarok senkit megijeszteni, csak figyelmeztetni akarlak. Hogy tudd, mit kell tenned, ha a gyermeked valami ilyesmit talál.
Nem minden biztonságos, ami puha és aranyosnak tűnik. A szülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy mi rejtőzhet az „ártatlan” megjelenés mögött.
