A jelenet, ami ma reggel az ajtóm előtt tárult elém, lenyűgöző volt – mint egy apró természeti látványosság, amire nem is gyanakodtam. Első pillantásra azt hittem, hogy a veranda alatti téglafal porral vagy hangyákkal van tele. De közelebbről megvizsgálva rájöttem, hogy nem csak rovarok, hanem apró imádkozó sáskák, akik frissen keltek ki titokzatos kapszulájukból.
Egy habos gubóra emlékeztető kis ovális építményből – egy ootheca – törékeny, áttetsző lények bontakoztak ki egyesével. Testük csillogott a reggeli napfényben, vékony, szinte súlytalan lábaik pedig a téglába, a levegőbe, sőt egymásba kapaszkodtak. Úgy tűnt, mintha maga a fal élne és lélegzene. Több száz apró sáska mászott lassan minden irányba, újszülöttek miniatűr sereget alkotva.
Ezt a jelenséget „szinkron megjelenésnek” nevezik – a sáskák megdöbbentő tulajdonsága, ahol az összes kölyök szinte egyszerre kel ki. Ott álltam, megbabonázva: hogyan lehet a természet ennyire precíz, ennyire szervezett, mégis ennyire vad? A válasz egyszerű és briliáns. Ezek a kölykök egy nőstény imádkozósáska leszármazottai, aki ősszel hagyta el a fészekalját, amikor a levegő enyhe volt, a fű pedig zöld.
A hideg idő beköszöntével az ootheca a helyén maradt, látszólag halott. Bent az élet szunnyadt, jelre várva. Télen az embriók aludtak – mozdulatlanul, a szél és a hideg elől rejtve. És most, amikor a tavaszi nap felmelegítette a levegőt, amikor a hőmérséklet elérte az ideális szintet, a természet kémiai jelet adott.
És ők – több száz apró teremtmény – megkezdték tömeges ébredését. Egyidejű születésük nem véletlen, hanem túlélési stratégia: minél több kölyök születik egyszerre, annál nagyobb az esélye annak, hogy legalább néhányuknak lesz ideje elrejtőzni a ragadozók elől, és megélni a felnőttkort.
Néhány perc múlva elkezdenek szétszóródni – némelyik a fűre, némelyik a falra, némelyik a lombozatba. Pár nap múlva vadászni fognak – miniatűr, de könyörtelen ragadozók, akiket a természet a tökéletes egyensúly kedvéért teremtett. Néztem őket, és arra gondoltam: mennyi élet van a világban, amit egyszerűen nem veszünk észre. Miközben alszunk, reggelizünk, rohangálunk – egész univerzumok születnek csupán néhány centiméterre tőlünk.
