Egy öt évszázaddal ezelőtt elveszett hajót találtak a délnyugat-afrikai sivatagban. A régészek aranyérméket fedeztek fel a fedélzeten – ez a felfedezés az utóbbi évek egyik legizgalmasabb régészeti leletévé vált.
1533. március 7-én egy portugál kereskedelmi hajó indult útnak Lisszabonból. Útvonala több mint ötszáz évig ismeretlen maradt – egészen 2008-ig, amikor maradványait Namíbiában, közvetlenül a sivatagi homokban, az óceán partja közelében, gyémántbányászat során fedezték fel.
Egy elmélet szerint az Indiába tartó hajót egy erős viharba keverte, és felborult, magával ragadva kincseit – réz- és aranyrudakat.
A fedélzeten kétezer aranyérmét és több tízezer fontnyi rézrudat találtak – szinte mindegyik tökéletes állapotban.
Az érmék és rudak mellett a hajó szó szerint tele volt értékes rakománnyal.
Dr. Noli, a Dél-afrikai Tengerészeti Kutatóintézet vezető régésze szerint maga a hajótörés felfedezése nem meglepő – a viharok ebben a régióban még mindig gyakran érnek partot.
Azonban mindössze egy héttel az ásatások megkezdése után a kutatók egy színültig teli ládát találtak arannyal. A benne lévő érmék lehetővé tették számukra a hajó eredetének pontos meghatározását: egy 1533-ban eltűnt portugál hajó volt.
Úgy vélik, hogy a hajó Namíbia partjainál süllyedt el egy viharban, amikor túl közel sodródott a parthoz, és egy sziklának ütközött. A víz ezt követően visszahúzódott, felfedve a hajó maradványait a sivatagban.
Néhány csonttöredék kivételével a hajó állapota a pusztító vihar hihetetlen erejére utalt. A holttestek hiánya arra utal, hogy a legénység vagy a tengerbe fulladt, vagy sikerült elhagynia a hajót.
„Most az „arannyal megrakott hajó” kifejezés teljesen új jelentést nyer” – mondta Dr. Noliu.
További kutatások bronztálakat tártak fel, és hosszú fémrudak ágyúknak bizonyultak. Dr. Noliu csapata fémtöredékeket is talált, amelyek arra utaltak, hogy a hajót homok alá temették, valamint egy legalább 500 éves muskétát.
Továbbá ágyúkat, kardokat, asztrolábiumokat, iránytűket, sőt egyfajta „időkapszulát” is találtak. Ezüstérmék is voltak a leletek között.
A talált tárgyak alapján Dr. Noliu és kollégái arra a következtetésre jutottak, hogy a hajó a portugáliai Lisszabon kikötőjéből indult, és Afrika déli csücske körül India nyugati partjai felé tartott.
Ez volt az útvonal, amelyet akkoriban jellemzően a hasonló rakományt szállító portugál hajók használtak.
A Bom Jesus („Jó Jézus”) néven ismert hajót ma a szubszaharai Afrika nyugati partjainál valaha talált legértékesebb és legősibb hajóroncsnak tartják.
A hajó megtalálásának helyszíne Sperrgebiet, ami németül „tiltott területet” jelent.
Már a 20. század elején több száz német aranyásó özönlött oda gyémántok után kutatva.
A területet jelenleg a namíbiai kormány és a De Beers gyémántcég közös vállalkozása birtokolja. A hajó jelentős része homok alatt van eltemetve.
A hajóroncsot bányászati komplexum biztonsági szolgálata őrzi, és a nyilvánosság számára nem látogatható.
Időnként felmerül egy múzeum létrehozásának gondolata, de egyelőre nem tudni, hogy ez az ötlet megvalósul-e.
