Greenwood kis falujában az élet csendes és rendezett volt: reggel tehenek a legelőn, délután kertészkedés, este tea, beszélgetés és a friss kenyér illata. Itt mindenki tudta a korát, a csirkéit, és hogy ki kit néz titokban.
Mindenki már régóta felfigyelt egy dologra: Lucas Meyer úgy nézett Anna Bowmanre, mintha egy hosszú tél utáni hajnal lenne.
Lucas az édesanyjával és a tehenükkel, Bellával élt. Traktorosként dolgozott, csendes, szorgalmas és nagyon félénk ember volt. Valahányszor Anna elment mellette, elfordult, és úgy tett, mintha a traktort javítaná.
Anna egy fiatal tanárnő volt, aki a városból jött. Kedves és művelt, gyengéd mosollyal és fonott szőke hajjal. Szerette a gyerekeket, és ők is szerették őt.
A kezdet
Egyik este Lucas az istállóban ült, és úgy beszélt Bellához, a tehénhez, mintha a legjobb barátja lenne:
„Hogy mondjam el neki? Nos, Bella, adj egy tanácsot…”
A tehén némán majszolta a szénát, de Lucas úgy döntött, itt az ideje.
Egy ötlet, ami mindenkit megnémított.
Reggel megmosdatta Bellát, megfésülte a bundáját, szalagokkal díszítette a farkát, és egy fatáblát akasztott a nyakába:
„Anna, hozzám jössz feleségül?” – Lucas.
Bella nyugodtan kisétált kifelé, fenségesen sétált az úton, mintha tudná, hogy ma ő irányít.
A szomszédok nevetve jöttek a kapujukhoz, telefonjukkal filmezve:
„Ez esküvői menet vagy tehénfelvonulás?”
„Nem, ez egy házassági ajánlat… egy tehénen keresztül!”
Az igazság pillanata
Anna a ház közelében lévő virágokat öntözte, amikor meghallotta, hogy valaki a nevét szólítja. Megfordult, és meglátta Bellát, virágokkal és szalagokkal feldíszítve. Lucas zavartan állt mellette, tiszta fehér ingben és a kalapjával a kezében.
„Én… én nem tudom másképp. De szeretlek, Anna. Hozzám jössz feleségül?” – kérdezte halkan.
Anna először nevetett – halkan, őszintén. Aztán odalépett, megérintette a táblát, Lucas szemébe nézett, és suttogta:
„Igen. Persze, hogy igen.”
Mi történt ezután?
Egy hónappal később esküvő volt Greenwoodban. Nem voltak limuzinok vagy éttermek – közvetlenül az udvaron, faasztalokkal, füzérekkel és házi készítésű pitékkel.
Bella a közelben állt, friss vadvirágokkal beborítva, és a vendégek viccelődtek:
„Ez a tehén a tanú!”
„Nélküle nem lett volna esküvő!”
Ez mára legenda.
Ez a történet még mindig él a fejében:
„Itt Greenwoodban, ha egy férfi igazán szeret, nem ír leveleket.” Tehenet hoz!
Lucas és Anna most egy kis házban élnek az erdő közelében, egy fiukat és egy lányukat nevelik. Bella még mindig velük van – öreg, nyugodt, de még mindig szeretett.
