Forró nap volt. Az aszfalt olvadt, a levegő vibrált az út felett, és még a mentőautó szirénái is tompának tűntek. A személyzet egy hívásról tért vissza – egy rutinműszakból, semmi rendkívüliből. A sofőr úgy döntött, hogy megáll a benzinkútnál; még volt pár kilométernyi üzemanyaga.
Miközben tankolt, a mentős kiment nyújtózkodni, vett egy kis vizet a pénztár melletti hűtőszekrényből, és visszament az autóhoz. Minden hétköznapinak tűnt, amíg hirtelen egy férfi rohant ki egy közeli autóból – izgatottan, zavartan, egy kislányt tartva a karjában.
„Segítség! Nem lélegzik!” – kiáltotta.
A következő néhány másodpercet térfigyelő kamera rögzítette. A mentős elejtette az üveget, odafutott, és a mentőautó motorháztetőjére helyezte a gyermeket. A sofőr azonnal bekapcsolta a szirénát, és erősítést hívott. A lány eszméletlen volt – hőguta volt, a légzése leállt.
A nő ott helyben, a parkolóban megkezdte az újraélesztést. Egy perccel később mások is csatlakoztak – valaki esernyőt tartott, valaki vizet hozott. A felvételen látható, ahogy a nő ritmikusan, megállás nélkül szorítja a szívét a hőség ellenére. 10 másodperc. 20. 30. És aztán – egy gyenge lélegzetvétel.
Az apja térdre esett, nem hitte el, hogy újra lélegzik. A körülötte lévők sírva fakadtak. A mentős, verejtékben és porban fürödve, egyszerűen megtörölte a homlokát, és halkan azt mondta: „Most már minden rendben lesz.”
A felvétel később vírusként terjedt. A kommentelők azt írták, hogy ez a felvétel emlékeztetőül szolgál arra, hogy a hősök nem köpenyt viselnek. Egyenruhát viselnek, és csak akkor állnak meg, amikor valaki újra lélegezni kezd.
