A tornádó elkerülte a falut, de csak egyetlen házat pusztított el – és az ok furcsa volt

A nap a szokásos módon kezdődött – fülledt, csendes, nehéz, fejfájást okozó levegővel. Szürke felhők gomolyogtak a horizonton, és a madarak hirtelen elhallgattak. A faluban mindenki tudta, hogy vihar közeleg. De erre senki sem számított.

Három óra körül az ég zölddé változott – baljós zölddé, mintha árnyék vetült volna a földre. Aztán a szél olyan erősen fújt, hogy a levelek falként repültek. Távoli dübörgés hallatszott, mint egy vonat zúgása. Az emberek a pincékbe és a fészerekbe rohantak, ahová csak tudtak.

Amikor minden véget ért, a falu csendben állt. Mennydörgés dübörgött valahol a távolban, villámok maradványai pislákoltak az égen, de a legrosszabbnak vége volt. Mindenki kiment – ​​és nem hitt a szemének.

A tornádó elvonult. Több tucat ház ép maradt. Letört ágak, összetört üveg, de ezen kívül semmi szörnyű.

Kivéve egy dolgot.

A város szélén, ahol egykor az öreg Jegor lakott, a házat az alapjaiig elsodorta a föld. Se tető, se falak, se bútorok – mintha valaki radírral törölte volna le a földről. És a legfurcsább az volt, hogy a ház körül a tornádónak nyoma sem volt. A fű laposan hevert, még a közeli kerítések is épek voltak.

„Mintha a szél tudná, merre fújjon” – mondta valaki.

Amikor a mentők eltakarították a törmeléket, csak egy régi dobozt találtak. Benne levelek voltak. Több tucat megsárgult, húsz évvel ezelőtti dátummal. Szinte minden borítékon ugyanaz a név állt: Anna.

Később kiderült, hogy Jegor maga építette a házat – egy régi kápolna helyén, amelyet még a szovjet korszakban pusztítottak el. Az emberek akkoriban azt suttogták, hogy nem kellett volna hozzányúlnia a helyhez.

Jegor negyven évig élt ott. Egyedül. Egy héttel a vihar előtt meghalt – csendben, álmában. A ház üresen állt.

A tornádó után egy szomszédos falu papja ezt mondta:

„Néha nem büntetés jön, hanem megtisztulás. Talán valaki egyszerűen csak vissza akarta szerezni az elvett földet.”

Most fű van azon a helyen. Az emberek kerülik, különösen, amikor feltámad a szél.

És éjszaka, ha jól megnézzük, könnyű port láthatunk kavarogni a domb felett, mintha valami a visszautat keresné.