Kora reggel történt Új-Skócia partjainál. A helyi halászok, akik hozzászoktak a tenger csendjéhez és kimért ritmusához, hosszú évek óta először álltak meg, és nem hittek a szemüknek.
A tenger nyugodt volt. Nem fújt a szél, nem voltak hullámok. De hirtelen, pont az öböl közepén, a víz forrni kezdett – mintha valaki bekapcsolt volna egy óriási kazánt a felszín alatt. Légbuborékok emelkedtek hihetetlen sebességgel, és a felszín vulkáni kürtőként kavarogott.
„Valami élőlény van odalent!” – kiáltotta az egyik halász, és megragadta a távcsövét. „Mozog!”
Néhány másodperccel később valami kerek, hatalmas és furcsán sima dolog emelkedett ki a vízből. A napsugarak visszaverődtek a felszínéről, azt a hatást keltve, mintha egy óriási szem nyílna meg az öbölben.
A halászok nem értették, mit látnak. Egyesek azt hitték, hogy egy új típusú víz alatti jármű. Mások azt hitték, hogy egy régi hajó vagy tudományos berendezés része. De egyetlen ismert berendezésnek sem volt ilyen alakja.
A folt a vízen nőtt, és hamarosan világossá vált, hogy nem csak egy buborékról vagy lebegő törmelékről van szó. A tárgy felülete sima, áttetsző volt, mint az üveg, de nem verte vissza teljesen a fényt. Úgy tűnt, mintha belül mozogna.
Egy szemtanú a telefonjával felvette az egész jelenetet. A felvételen látható, hogy a „szem” látszólag követi a hajókat, lassan forog, mint egy élőlény. Aztán – egy pillanat alatt – a felület ismét habzott, és a tárgy eltűnt, csak meleg, alig gőzölgő vizet hagyva maga után.
Másnap lezárták a területet. Megérkezett a katonaság. Az öböl vize rendellenesen meleg volt, és a műszerek erős ingadozásokat rögzítettek a mágneses mezőben.
Amikor az újságírók megpróbáltak kérdéseket feltenni, a parti őrség tisztviselői röviden válaszoltak:
„Nincsenek fenyegetések. Ez egy természeti jelenség.”
De a helyi halászok biztosak abban, hogy a természetnek semmi köze ehhez.
Azóta minden este valaki halvány kék fényt látott a horizonton. Pontosan egy másodpercig felvillan – majd eltűnik, mintha az óceán még mindig pislogna óriási szemével.
