Egy heves vihar után egy kis tengerparti város közelében másképp nézett ki a part: mindenhol hajóroncsok, hálók és a partra sodródott deszkák hevertek. De a sok törmelék között a halászok észrevettek valamit, ami korábban biztosan nem volt ott.
A homok közepén egy hatalmas fémkonténer feküdt. Rozsda borította, de szinte sértetlennek tűnt. A hajótesten nem voltak jelölések vagy számok, csak mély karcolások, mintha valami a sziklákon húzta volna át.
Először a férfiak azt hitték, hogy egy rakományláda, amit a vihar során szakadt le a hajóról. De ahogy közelebb értek, világossá vált, hogy a konténer furcsa. Túl nehéz volt, túl lezárt, és valami furcsa zárrendszerrel rendelkezett.
„Talán katonák?” – kérdezte az egyik halász.
„Akkor miért nincsenek azonosító jelek?” – válaszolta egy másik.
Megpróbálták kinyitni a fedelet, de az nem mozdult. Kihívták a mentőket, majd a rendőrséget. Estére egy tömeg gyűlt össze a parton. Senki sem tudta, honnan származik a doboz, vagy ki veszítette el.
Másnap végre kinyitották a konténert. A pillanatot kamerával rögzítették. Amikor a fedél lassan kinyílt, az emberek ösztönösen hátráltak egy lépést. Nem volt benne semmi, amit rakománynak lehetett volna tekinteni – csak egy sima, fekete fémgömb, emberi fej méretű.
Középen feküdt egy puha alapon, mintha valaki szándékosan oda helyezte volna. A gömb felületén szimbólumokra vagy feliratokra emlékeztető minták voltak, de a világon semmilyen nyelv nem felelt meg ezeknek.
Az egyik mentő megérintette, és azt mondta, hogy a gömb meleg. Nem egyszerűen a nap melegíti, hanem mintha lágy melegséget sugározna belülről.
Amikor megpróbálták mérni a hőmérsékletet és a sugárzást, a műszerek hibákat kezdtek mutatni. A drónok és a telefonok több méteres körzetben leálltak.
A konténert később elvitték. Senki sem közölte hivatalosan, hogy pontosan hová. Két nappal később a homok, ahol feküdt, sötétebb lett, és mintha megolvadt volna, ha megérintették.
A tengerparti város lakói még mindig mesélnek arról, hogy éjszaka lágy fényt láttak a víz felett azokon a vidékeken.
És valahányszor valaki megkérdezi, hogy mi volt az, az öreg halász így válaszol:
„Valami, ami nem a szemünknek való.”
