Amikor Olivia furcsa hangot hallott a fürdőszobából, azt hitte, hogy a gép egyszerűen csak újra hibázik. Új ház, új készülékek – ez néha előfordul. A zümmögés, a sziszegés, a halk puffanás – minden ismerősnek tűnt, amíg csend nem lett.
Odament a ruháért. Kinyitotta a mosógép ajtaját – és valami hosszú, nyálkás és élő dolog csúszott ki lassan.
Olivia hátrahőkölt, a szíve elszorult. Egy kígyó vonaglott a fehér csempén, fekete, fényes és vékony, mintha szappanos vízzel lenne nedves. A nyelve gyorsan villogott, mintha sziszegne, de hangtalanul.
Olivia a felmosórongyért rohant, majd a telefonért. De amikor visszatért, a kígyó eltűnt. Csak egy nedves nyom a padlón, a mosógép mögött.
Felhívta a férjét, aki fél óra múlva megérkezett, és mindent ellenőrzött – semmi. Még csak nyoma sem volt. „Képzelődtem” – mondta mosolyogva. „Talán egy öv egy fehérneműmosó gépből.”
Olivia megpróbált megnyugodni, de aznap éjjel ugyanazt a hangot hallotta. Először egy halk susogás, majd egy fémes kattogás, mintha valami dörömbölne a dobban.
Bekapcsolta a telefonja zseblámpáját, és közelebb lépett. A gép ki volt kapcsolva. De a dob… lassan magától forogni kezdett.
Valami fekete villant benne. Egy árnyék, egy csengés, egy bőr csillogása. Olivia felsikoltott és visszavonult.
Másnap reggel szakembert hívott. A férfi megvizsgálta a gépet, levette a hátlapot, és hirtelen összevonta a szemöldökét.
„Biztos, hogy semmi sem esett be ide?”
„Persze. Miért?”
Kihúzott egy kígyóbőr takarót a testből – hosszú, ép, mintha a lény egyszerűen… levedlette volna a bőrét a gép belsejében.
Azóta Olivia csak nappal mos. És mindig ellenőrzi a dobot – még akkor is, ha tudja, hogy üres.
De néha, amikor kinyitja a fedelet, esküszik rá, hogy sziszegő hangot hall mélyről, mintha még mindig ott lenne valaki.
