Maria mindig ugyanabban a boltban próbált élelmiszert vásárolni. A házához közeli kis hentesüzlet frissességéről és minőségéről volt híres. Az eladó név szerint ismerte, mindig félretette a legjobb húsokat, és mosolygott: „Csak a legjobbat neked.”
De aznap egy új férfi állt a pult mögött – egy magas, vékony, fáradt arcú férfi. A tekintete furcsa volt: látszólag barátságos, mégis valahogy szorongó.
„Mit kérsz?” – kérdezte, sietve megtörölve a kezét.
„Marhahúst, szeletnek” – válaszolta Maria.
A férfi kiválasztott egy hússzeletet, papírba csomagolta, és minden tökéletesen normálisnak tűnt.
Otthon Maria kirakta a bevásárlólistáját, és bekapcsolta a rádiót – a szokásos háttérzenéjét főzéshez. Elővette a kését, és először belevágott a húsba. De a várt állag helyett valami idegent talált.
Valami műanyagba csomagolt dolog csillogott a darab belsejében. Maria először azt hitte, hogy csak valami gyári szemét. De amikor kihúzta, a szíve összeszorult: a zacskó gondosan meg volt kötve, mintha valaki szándékosan rejtette volna el.
Remegő kézzel bontotta ki. Egy köteg bankjegy és egy kis papírdarab volt benne. Görbe kézírással ez állt rajta:
„Ha ezt olvasod, az azt jelenti, hogy elmentem.”
Maria pánikba esve az asztalra ejtette a csomagot. Gondolatai kavarogtak: Kié volt ez a pénz? Ki írta a cetlit? Véletlenül került hozzá?
Emlékezett az új eladó tekintetére: feszült mosolyára, remegő kezére, sietségére. Egy gondolat villant át a fején: „Mi van, ha szándékosan adta nekem ezt a pénzt?”
Az éjszaka rémálomszerűen telt. Maria a konyhában ült, a pénzes zacskót nézte, bizonytalanul, mit tegyen. Kidobja? Elrejti? Vagy szól a rendőrségnek?
Reggel döntött. Az őrsre érve Maria mindent elmesélt nekik. Először nem hittek neki, de amikor a csomagot az asztalra tette, a rendőr összevonta a szemöldökét.
„Ön az első itt” – mondta halkan. „De nem ön az első, aki ezt megtalálta.”
Kiderült, hogy a városban már hetek óta folyik egy nyomozás. Többen vittek húst a rendőrségre, és bennük azonos csomagokat találtak – pénzt és titokzatos üzeneteket. Minden levél ugyanazzal a kézírással volt írva.
A nyomozás egy földalatti hálózatról vélte, hogy ez egy illegális hálózat. Élelmiszerbe rejtett pénzt használtak fel arra, hogy titokban átadják a „csomagot” egyik személytől a másiknak. De az egyik szereplő eltűnt.
Mariát arra kérték, hogy részletesen írja le az eladót. Szavai megegyeztek annak a férfinak a leírásával, akit a rendőrség régóta keresett. Egykori húsfeldolgozó üzem alkalmazottja volt, aki kapcsolatban állt egy bűnszervezettel. Az egyik verzió szerint ő próbálta „közvetíteni az üzenetet”, de talán szándékosan tette ezt a vevőn keresztül, hogy felhívja magára a figyelmet. Végül is tudta, hogy előbb-utóbb valaki felfedi a rejtekhelyet.
Maria egy vérfagyasztó történet kellős közepén találta magát. Nem tudta elhinni, hogy egy szokványos húsvásárlásból pénzzel és halálra utaló utalásokkal teli rejtély lett.
Ki írta ezeket a jegyzeteket?
Él-e a szerzőjük?
És ami a legfontosabb, miért lett ő ennek a húsdarabnak a tulajdonosa?
Ezek a kérdések megválaszolatlanok maradtak, és Maria sokáig borzongott, valahányszor elhaladt a hentesüzlet mellett…
