Számára ez a nap különleges volt. Hetvenöt olyan kor, amikor minden hívás, minden találkozás a családdal különösen értékessé válik. Az öregember előre felkészült: kitakarította a házat, rendelt egy kis tortát, és jól látható helyre tette gyermekei és unokái fényképeit. Várt.
A reggel csendben telt. Senki sem jött. „Valószínűleg este mindenki összegyűlik” – gondolta, miközben megigazította az ünnepi asztal terítőjét. Az órák fájdalmasan lassan teltek. Minden telefoncsörgés megállította a szívverését, de csak szomszédok vagy hirdetési ajánlatok voltak.
Amikor besötétedett, rájött: senki sem fog jönni. Sem a gyerekei, sem az unokái. Még csak telefonhívás sem. Egyedül ült az asztalnál, egy torta előtt, amelyen még soha nem gyújtott gyertyák voltak.
Üresség telepedett a mellkasára. Aztán úgy döntött, hogy felhívja magát. Az első fiát – a telefon ki volt kapcsolva. A lányai csörgöttek, de nem jött válasz. Tárcsázta unokája számát, és ez a beszélgetés törte meg teljesen.
„Nagyapa, sajnálom… Vannak saját dolgaink. Nem mehetünk. És különben is… jobb, ha nem vársz.” A hang hideg volt, mintha idegen lenne.
Az öregember letette a telefont, és egy hosszú pillanatig kibámult az ablakon. Aztán rájött a szörnyű igazságra: a családja már rég megszűnt család lenni. Számukra ő csak a múlt árnyéka volt, egy ember, aki beleavatkozik új életükbe.
Aznap este kivitte a tortát az udvarra, és kiosztotta a szomszédok gyermekeinek. Örömmel nevettek és megköszönték neki, ő pedig a könnyein keresztül mosolygott. Végül is mások gyermekei közelebb kerültek hozzá, mint az övéi.
A történet vírusként terjedt a közösségi médiában, amikor az egyik szomszéd megosztotta az interneten. A világ minden tájáról emberek írtak támogató szavakat, felajánlva, hogy eljönnek és együttérzést tartanak velük. A hozzászólások tele voltak haraggal és együttérzéssel: „Hogy hagyhatod el az apádat egy ilyen napon?” – írták egyesek. „Új családja van bennünk” – válaszolták mások.
Nevét mostanra ezrek ismerik. És bár rokonai elfordultak tőle, új emberek jöttek az életébe, bizonyítva, hogy néha az igazi család azok, akik közel állnak hozzá, nem pedig a vér szerintiek.
