Elviselhetetlen hőség volt.
Az aszfalt olvadt, a szerszámok égették a kezet.
Egy kilencemeletes ház tetején három munkás fejezte be a tetőburkolást — Mark Ivanson, Robert Klein és George Mayer.
Egy átlagos nap. Átlagos munka.
Zaj, forró bitumen szaga és rövid, lényegre törő mondatok.
De Marknak rossz előérzete volt — valami nyomasztó, megmagyarázhatatlan érzés.
Levette a sisakját, megtörölte a homlokát, és hirtelen kiáltást hallott lentről.
Egy női sikoly. Éles. Pánikszerű.
Mark a tető szélére rohant.
Lent, a játszótéren, egy nő rohant a homokozó felé.
M mellette — egy kisfiú, legfeljebb öt éves.
A torkát fogta, nem kapott levegőt.
— Rob! George! — kiáltotta Mark. — A gyerek fulladozik!
A másodpercek végtelennek tűntek.
Magasan voltak, a lift nem működött — felújítás miatt.
Gyorsan lemenni lehetetlen volt.
Mark gondolkodás nélkül cselekedett.
Megragadta a kötelet, amivel az anyagot húzták fel.
Rácsatolta a karabinert a biztosítókötélre, és George-ra nézett:
— Tartsd erősen. Ha bármi van — fogj meg.
— Megőrültél?
— Nem. Ha nem megyek le, a gyerek meghal.
Elkezdett ereszkedni a homlokzaton.
A nap a szemébe tűzött, a keze megcsúszott a kötélen.
A hatodik emeleten valaki felkiáltott az ablakból.
A harmadikon — egy nő az erkélyre rohant, nem hitt a szemének.
Mark a párkányra ugrott, elrugaszkodott, és szinte csúszva ért földet.
A nőhöz futott.
— Mi történt?!
— Cukorkát evett… megfulladt… — zokogta.
Mark letérdelt.
Hirtelen átölelte a fiút hátulról, összefonta a kezét a hasán, és felfelé nyomott.
Egyszer, kétszer… és harmadszorra a fiú szájából kirepült egy kis karamelladarab.
Levegőt vett és sírni kezdett.
A körülötte lévő tömeg elnémult, aztán valaki tapsolni kezdett.
A nő átölelte a fiát, majd Markot.
— Megmentette… Maga egy angyal!
— Nem, — mosolygott Mark, levegőt véve. — Csak egy építőmunkás.
Később, amikor visszatért a tetőre, Robert azt mondta:
— Tudod, hogy leeshettél volna?
— Tudom, — válaszolta Mark, a távolba nézve. — De ha nem mentem volna le, nem tudnék tovább élni.
A nap lement.
A tető aranyban csillogott, és Mark hirtelen úgy érezte, hogy az ég közelebb van, mint valaha.
