Ez a hely mindig is veszélyesnek számított.
A város szélén lévő régi vízesés — a turisták és fiatalok kedvenc helye, de a helyiek tudták: ha egy lépéssel is túlmész a korláton, a föld megcsúszhat alattad.
Túl csúszós, túl közel a szakadékhoz.
Anna először jött ide a fiával.
A kis Misa el volt ragadtatva: a víz zúgott, a levegőben szivárványos párák lebegtek, minden élettel teli volt.
Nevetett, futott előre, és megpróbálta „kézzel elkapni a szivárványt“.
Velük volt Rex — az öreg, jószívű és nyugodt kutya.
Végig mellettük ment, mintha tudta volna, hogy a gyerek felelőssége az övé.
— Misa, ne menj olyan közel! — kiáltotta Anna.
De a fiú nem hallotta. Úgy érezte, ha kicsit közelebb megy, megláthatja, hogyan zuhan a víz „a világ mélyére“.
Aztán — reccsenés.
A sár a lába alatt megcsúszott, és Misa lecsúszott, a nedves gyökerekbe kapaszkodva.
Anna felsikoltott.
A szakadékhoz rohant, de a föld még jobban omlott.
Rex ugrott először.
A peremhez rohant, ugatott, majd leugrott arra a kis sziklára, ahol a fiú kapaszkodott.
Anna nem hitt a szemének — az öreg kutya a víz fölött állt, farkával egyensúlyozva, a fiú kabátujját a fogai közé szorítva.
Misa lógott, alatta a zúgó vízáradat.
A másodpercek örökkévalóságnak tűntek.
Anna, önkívületben, odakúszott, és megragadta fia vállát.
A kutya morogva feszítette meg izmait.
És — egy rántás.
A fiú a földre zuhant.
Rex azonnal mellé esett, zihálva.
Reszketett, de a szeme nyugodt volt — mintha ez csak kötelesség lett volna.
Később megérkeztek a mentők.
A helyiek azt mondták, csodával határos, hogy a kutya nem esett le.
Anna hallgatott, csak simogatta Rex fejét.
Másnap visszatértek a vízeséshez.
Misa egy követ tartott a kezében, simát, mint egy könnycsepp.
Letette a peremre, és azt mondta:
— Ez az én ajándékom Rexnek. Hogy a víz mindig emlékezzen rá, hogy megmentett engem.
Azóta, ha reggel a vízeséshez mész, láthatod, ahogy a napfényben apró szivárvány csillan — épp ott, ahol Rex állt.
Az emberek azt mondják, ez csak a fénytörés.
De Anna tudja: néha a fény ott jelenik meg, ahol valaki jót tett — egyszerűen azért, mert nem tehetett mást.
