Ez is csak egy átlagos reggelnek indult. Emma, kétgyermekes fiatal anyuka, félig alvó állapotban besétált a konyhába, és kinyitotta a hűtőt, hogy tejet vegyen ki a gyerekei müzlijéhez. De amint kinyitotta az ajtót, megdermedt.
A hűtőben, a tejkarton és egy üveg savanyúság között volt valami, ami egyáltalán nem tartozott oda: egy szépen összehajtott boríték, amelyen vastag piros betűkkel az ő neve állt.
Először Emma azt hitte, hogy a férje tréfája. De amikor kinyitotta, kezei remegni kezdtek. A levél nem tőle származott. Valójában egyáltalán nem volt aláírva.
A levélben ez állt: „Nézz a lábtörlő alá. Ne félj!”
Szíve hevesen dobogott, Emma lábujjhegyen odasurrant a bejárati ajtóhoz. A szőnyeg alatt egy kis fadoboz volt. A dobozban pedig… egy nyaklánc, amely évekkel ezelőtt elhunyt nagymamájáé volt.
Emma sírva fakadt. A nyaklánc majdnem egy évtizede eltűnt – az egész család azt hitte, hogy örökre elveszett. Senki sem ismerte be, hogy elrejtette, és a mai napig nem derült ki, ki küldte azt a titokzatos borítékot.
De egy dolog biztos: az a reggel Emma családjának örökre emlékezetes történetté vált.
