„Vettek egy 20 dolláros kanapét… és 40 000 dollárt találtak benne” 😳 Ami egy olcsó turkálós vásárlásként indult, döbbenetes felfedezéssé – és egy erkölcsi dilemmává – vált, amitől mindenki lélegzetét visszafojtva várta. Mit tettek ezután? A teljes történetet az alábbi cikkben olvashatod 👇
Egy csoport egyetemista többet kapott, mint amire számítottak, amikor egy használt kanapét vettek egy helyi turkálóból – és végül egy életüket megváltoztató meglepetésre bukkantak.
Februárban néhány barátjuk, akik egy egyetemi kollégiumban éltek, úgy döntöttek, hogy egy Üdvhadsereg üzletben talált kanapéval rendezik be otthonukat. Első pillantásra a bútordarab nem tűnt különösebbnek. De egy este, miközben heverésztek és filmet néztek, valami furcsát vettek észre – a karfák szokatlanul csomósnak tűntek.
Werkhoven, a SUNY New Paltz geológia szakos hallgatója így emlékezett vissza: „Belenyomtam az egyik oldalpárnába, és valami merevet éreztem benne. Amikor kinyitottuk, néhány buborékfóliázott borítékot találtunk – és tele voltak százdolláros bankjegyekkel!”
A diákok megdöbbenve húztak elő még több borítékot, amelyek mindegyike tele volt készpénzzel. Gyorsan elkezdték számolni – fényképeket készítettek a hihetetlen felfedezésről –, és hamarosan rájöttek, hogy több mint 40 000 dollárt látnak.
„Először mindannyian izgatottak voltunk. Az egyikünk viccelődött, hogy vesz az anyukájának egy autót, a másik pedig arról álmodozott, hogy vesz egy hajót” – mondta Russo, az egyik szobatárs. „Valószerűtlennek tűnt.”
De az izgalom nem tartott sokáig. Az egyik borítékra egy név volt írva – és ez mindent megváltoztatott.
„Amint megláttam a nevet, az izgalom hulláma egyszerűen eltűnt” – mondta Guasti, a Mount Holyoke College végzőse. „Úgy tűnt, nem a miénk, hogy megtartsuk.”
Mivel nem tudták, mitévők legyenek, a diákok felhívták a szüleiket, akik arra biztatták őket, hogy maradjanak csendben, és próbálják meg felkutatni a jogos tulajdonost. Egy telefonkönyv segítségével Werkhoven édesanyja végül talált egy számot, amely megegyezett a névvel.
„Felhívtam, és azt mondtam: »Szia, azt hiszem, van valamim, ami a tiéd«” – mondta Werkhoven. „Azonnal így válaszolt: »Ó, Istenem, mennyi pénzt hagytam abban a kanapéban!«”
Az idős nő, aki névtelenséget kért, évekkel korábban rejtette el a pénzt. A férje, mielőtt elhunyt, odaadta neki a megtakarításokat, hogy biztosítsa a jövőjét. Nem bízva a bankokban, elrejtette a kanapé belsejében megőrzésre. Egy nemrégiben elvégzett hátműtét után gyermekei tudtukon kívül adományozták a kanapét, amíg egy idősek otthonában lábadozott.
A diákok azt mondták, hogy majdnem nem vették meg azt a kanapét – kicsit büdös volt, és nem túl vonzó –, de ez volt az egyetlen, ami belefért a nappalijukba.
A kísértés ellenére azt mondták, soha nem bánták meg, hogy visszaadták a pénzt. Utána még vacsorára is találkoztak a nővel és a családjával.
„1000 dollárt adott nekünk megosztásra hálaképpen” – mondta Russo. „De ami még ennél is fontosabb, egyszerűen így éreztem jól magam.”
Werkhoven hozzátette: „Nem kell hősnek lenned ahhoz, hogy helyesen cselekedj. Csak el kell döntened, hogy tisztességes leszel.”
Te is ugyanezt tetted volna, ha 20 dollárért vetted volna azt a kanapét?
Oszd meg velünk a gondolataidat a hozzászólásokban!
