Mindannyian tudjuk, hogy a rózsaszín a lányoknak, a kék pedig a fiúknak, igaz? 🩷💙 Tudtad, hogy ez fordítva volt a 2️⃣0️⃣. század előtt? 🧐😮 Meglepő történelem áll a társadalmi normák megváltoztatása mögött, ami felkelti az érdeklődésedet! 🤔🤫 El tudod képzelni, hogy a rózsaszín kezdetben az erővel és a férfiassággal társult? 🩷➡️💪 Ebben a cikkben megosztom a folytatást! 👇
Manapság a rózsaszínt a lányokhoz, a kéket a fiúkhoz társítjuk, de ez nem mindig volt így. Valójában egészen a 20. századig a színkiosztás teljesen ellentétes volt. A változás mögött meghúzódó történelem meglepő és mélyen összefügg a változó társadalmi normákkal.
Évszázadokon keresztül a csecsemőket és a kisgyermekeket jellemzően fehérbe öltöztették, nemtől függetlenül. A 17. századtól a 20. század elejéig a fiúk és a lányok is hosszú fehér ruhát viseltek korai évükben. Ennek gyakorlati oka volt: a fehér ruhákat könnyebb volt fehéríteni és tisztítani, ellentétben a színes anyagokkal, amelyek hajlamosak a foltosodásra.
A kisgyermekek számára a ruhákat is a legpraktikusabb lehetőségnek tartották. Lehetővé tették az egyszerű pelenkacserét és kényelmet biztosítottak, ami kulcsfontosságú volt a modern rugalmas derékpántok és kényelmes rögzítők előtti korszakban.
5-6 éves korukig a fiúk és a lányok egyaránt fehér ruhába voltak öltözve. Azonban ahogy a fiúk idősebbek lettek, átestek egy átmeneti rítuson, az úgynevezett farkasvágáson, ami egy jelentős mérföldkő volt, ahol végre megengedték nekik, hogy rövid nadrágot viseljenek ruha helyett. Ez jellemezte a fiúkorba való átmenetüket, jelezve, hogy mostantól több időt kellett tölteniük az apjukkal, nem pedig az anyjukkal.
Érdekes módon a nadrág szó – egy régimódi kifejezés a nadrágra – ebből a hagyományból származik.
A mai normákkal ellentétben a rózsaszín eredetileg erős, férfias színnek számított. A vörös árnyalataként a hatalommal, a bátorsággal és az erővel társították – a férfiaktól elvárható tulajdonságokkal. A kék viszont a tisztasághoz és a nőiességhez kapcsolódott. Gyakran kapcsolódtak Szűz Máriához, akit a vallási ikonográfiában hagyományosan kék ruhában ábrázoltak. Emiatt a fiatal lányokat gyakran kékbe öltöztették, hogy az ártatlanságot és az erényt szimbolizálják.
Egy érdekes bizonyíték egy 1918-as kereskedelmi kiadványból származik, amely kijelentette: „Az általánosan elfogadott szabály az, hogy a rózsaszín a fiúké, a kék a lányoké.” Ez a hiedelem évtizedekig elterjedt maradt.
A hagyományos színtársítások nagyjából változatlanok maradtak egészen a második világháborúig. A háború után a nemi szerepek és a divatirányzatok jelentősen átalakultak. A nők, akik alig várták, hogy visszanyerjék nőiességüket a sok év után, stílusos, színes ruházatot választottak, és a rózsaszín divatos választás lett. Eközben a kék egyre inkább a férfiakhoz kapcsolódott, valószínűleg azért, mert a katonai egyenruhák általában sötétkék és kék árnyalatúak.
Érdekes módon egyes történelmi beszámolók azt sugallják, hogy a 19. század végén Franciaországban a színkiosztás megfordult – a lányok rózsaszín szalagot kaptak, míg a fiúkat kékkel jelölték.
Az 1960-as és 70-es években a feminista mozgalom megkérdőjelezte a hagyományos nemi normákat, beleértve a divattal kapcsolatosakat is. A nők elutasították azt az elképzelést, hogy a nőiességet finom, lágy imázshoz kell kötni, és a rózsaszín átmenetileg elvesztette népszerűségét. Az 1980-as évekre azonban erőteljesen visszatért, különösen a gyermekruházat és a popkultúra terén.
Míg a rózsaszín és a kék még mindig erős nemi asszociációkat hordoz a modern divat szerint, a történelmi váltás azt bizonyítja, hogy a színszimbolika folyékony és folyamatosan fejlődik. Ki tudja – talán a jövőben a színszabályok ismét megváltoznak.
