Gondolkoztál már azon, hogy egyes babák miért döntenek úgy, hogy csendben maradnak? 👶🤫 Miután megtudtam az okot, sírva fakadtam! 😭💔 Egyik nap beléptem egy szobába, ahol újszülöttek tucatjai hevertek ébren, és ami azonnal megütött, az a CSEND! 😳🫢 Kíváncsian és zavartan kérdeztem erről a gondozónőt és a választól elakadt a szavam! 🤐🤯 Legyen készen egy könnycseppet ejteni, amikor ebben a cikkben elmondom, miért történik ez! 👇
Amikor még csecsemő volt, a férjemmel úgy döntöttünk, hogy templomba járunk. Nem emlékszem, mi késztette a látogatást, de amit aznap hallottam a paptól, az azóta is velem maradt.
A pap személyes élményét osztotta meg:
*”Sokszor járok árvaházakba, hiszen nem maradhatok közömbös a család nélküli gyerekek élete iránt. A papság tagjai közül sokan megpróbáljuk bármilyen módon támogatni ezeket az intézményeket.
Egy látogatás alkalmával beléptem egy szobába, ahol a legkisebb gyerekeket tartották. Ami azonnal megütött, az a csend. Csecsemők tucatjai hevertek ébren, de egyetlen sírás sem töltötte be a levegőt.
Kíváncsian és nyugtalanul megkérdeztem a gondozónőt. A válasza szívszorító volt.
„Az újszülöttek sírnak, amikor először megérkeznek” – magyarázta. „Sírnak vigasztalásért, hogy valaki megfogja őket, melegségért és megnyugvásért. Ez az ő módszerük a megszólításra. De itt a személyzet nem mindig tud azonnal reagálni. Túl sok a kicsi és kevés a kéz.
Végül a babák abbahagyják a sírást – nem azért, mert elégedettek, hanem mert megtanulták, hogy senki sem jön. Rájöttek, hogy nincs anya, aki megnyugtatná őket, nincs kar, amely biztonságot nyújtana. A csend lesz a túlélésük.’*
Ennek hallatán sírva fakadtam.
Amikor a férjemmel hazatértünk, a lányunk békésen aludt. A kiságya mellett álltam, és némán megígértem: bármit hozzon is az élet, soha nem fogja magát elhagyatottnak érezni. Mindig én lennék a biztonságos helye, a megingathatatlan támasza.
Gyermekem soha nem ismerné meg a kielégítetlen remény csendjét.
